Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 23 3. Levéltári munkák Nyilvánvaló, hogy ez időszakban az ismertetett szervezeti körülmények között egységes szempontok szerint irányított levéltári munkáról sem lehetett szó. Minden levéltár vezetője saját elképzelése szerint irányította, illetőleg végezte a levéltári munkát. Voltak azonban bizonyos kívülről jelentkező körülmények, amelyek a levéltárak munkájának .— legalábbis részben — egységes színt kölcsönöztek. Ilyenek voltak a nemesség-kutatással és nemesség-igazolással kapcsolatos feladatok. Az akkori uralkodó osztály (főleg a honvédség) ama tagjai, akiknek felmenői még a feudalizmus korában, vagy a polgári korszak királyaitól főnemesi és nemesi rangot, jogot, illetőleg címet, továbbá előnevet, vagy címert nyertek adományba, előkelőségük és a vezetésben »őseik« jogán való részvételük jogosultságának igazolására szükségesnek tartották ezeknek a belügyminisztérium által történő igazolását. Ehhez az igazoláshoz szükséges bizonyító okiratok felkutatása jelentékeny mértékben a levéltárakra nehezedett, hisz a levéltárban megfordult kutatók jelentős része genealógiai célú kutatásokat végzett.

27 Ennek volt eredménye, hogy a vármegyei levéltárak legjobban ismert, legjobban rendezett és kezelt iratsorozata a Nobilitaria volt. A főlevéltárnoka is ezzel foglalatoskodott a legtöbbet, hisz ezekből adatok felkutatásával nemcsak a jelentkező igények kielégítését érte el, hanem összeköttetésre, esetleg rendkívüli kutatások és másolatok kiadása révén anyagi előnyre is szert tett. A kutatáson kívül az Országos Levéltárban nagyarányú munkát jelentett a felek által benyújtott nemességigazolási kérelmeknek a belügyminisztérium részére történő szakvéleményezése. Valamennyi levéltár számára egyaránt rendkívüli külön feladatot jelentett a Horthy-korszak utolsó éveiben az állampolgárság-igazolással és a származás-igazolással (ideértve a névváltoztatást is) kapcsolatos igazoló iratok felkutatása. Ezek a kutatások a fasiszta jogfosztó intézkedések idejében különös jelentőséggel bírtak, mert sok esetben az érdekeltek számára exisztenciális problémát jelentett egyes iratok feltalálása. A levéltárak ennek tudatában nagy igyekezettel végezték ezirányú munkájukat, bár meg kell említeni, hogy esetleges rendkívüli kutatások és másolatok kiadása révén adódó külön javadalmazás lehetősége itt is fennállott; A törvényhatósági levéltárak ezenfelül valamennyien kötelezve voltak közigazgatási jellegű feladatok elvégzésére (anyakönyvi másodpéldányok kezelése, a törvényhatóság okiratainak őrzése, vízikönyvek vezetése, stb:). A fent ismertetett általánosan jelentkező munkák között egy sem volt olyan, amelyik a levéltári anyag jobb kezelését, könnyebb kutathatóságát mozdította volna elő. Erre a levéltári szempontból igen fontos munkára — főleg a törvényhatósági levéltárakban — viszonylag kevés idő jutott, hisz a munkaidő rövid volt, és a munkafegyelem is elég gyenge lábon állt. A levéltári anyag jobb kezelését, könnyebb kutathatóságát biztosító munkák közül egyes helyeken rendezések, más helyeken selej27 V. ö. Szabó István: Az Országos Levéltár kutatói az utóbbi nyolc év (1926— 1933) alatt. Levéltári Közlemények 1933. 317. 1.