Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - FORRÁSKÖZLÉS - Gábor Sándorné: A burzsoá-szociáldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen : dokumentumok a magyar munkásmozgalom történetéből, 1918 október 31-november 20. / 222–233. o.

226 Gábor Sándorné Egy millió korona a népőrségnek A népőrség önként beálló, díjazás nélküli megbízható munkásokból, polgárokból és katonákból áll. Lőfegyvereket kapnak és vörös karszalaggal jelölik meg őket. A belügyminisztérium az előleges költségekre egy millió koronát szavazott meg, ez lesz az új rendőrség legfontosabb szerve, ők fogják megvédeni a középületeket, raktárakat és vasútállomásokat. Népszava, 1918. november 3. Részlet: „A rend biztosítása a polgárság és munkásság szervezkedése'- című cikkből. •-, Hirdetmény A haza törvényes belrendjét, tehát a mindenkinek érdekében fekvő személyes vagyonbiztonságot s ezzel a haza további boldogulásának ügyét szolgálja a csendőrség is, amelynek értékes szolgálatai iránt az ország és annak hatóságai eddig is megértő elismeréssel viseltettek. Sajnosán kellett azonban értesülni a legközelebbi napokban történt olyan eseményekről, midőn a csendőrséggel szemben oly támadó magatartás tanúsíttatott rendbontó elemek által, melyeknek következményekén az illető csendőrök, sőt egész őrsök szolgálati működése megbérr'ttatotit, sőt teljes lefegyverzése is erőszakosan eszközöltetett. Minthogy pedig a csendőrség a nemzeti kormány rendelkezései iránt tartozó engedelmességre és hűségre az esküt már letette s ezáltal úgy a nemzeti kományzatnak, mint a közhatóságoknak továbbra is törvényes végrehajtó szerveként működni van hivatva, ezen szolgálatban pedig minden egyes csendőr a jóérzésű honpolgárok támogatására van utalva: felhív a népkormány s egyben utasít mindenkit, hogy a csendőrségnek törvényes hatáskörében, kifejtett közbiztonsági tevékenysége elé gátat nemcsak hogy ne emeljen, hanem a közrend, a személy*- és vagyonbiztonság megóvásának érdekében a csendőrséget közérdekből támogatni honpolgárí kötelességének tartsa. Budapest, 1918. évi november hó 3. Batthyány s. k. belügyminiszter MMI Arch. Miskolc thjf. város tanácsa. 31587/1918. Az imperialista háború évei élesen felszínre hozták az egyes osztályok kibékíthetetlen érdekellentéteit. A hadi uzsorások megnővekedett gazdagsága, a dolgozók elviselhetetlenné vált nyomora beszédesen bizonyította, hogy a háború nem »közös ügyet« szolgált. A frontról hazatérő katonák, az itthon nélkülöző munkások, szegényparasztok és a magyar uralkodó osztály elnyomásától különösképpen szenvedő nemzetiségek dolgozói a főváros proletariátusának októberi hősi tettére tettel feleltek. Az egész országot megrázó forradalmi megmozdulásaikkal követelték jogaikat. A burzsoá-szociáldeniokrata kormányhoz ezrével érkeztek a hatóságok rémült hangú táviratai. Rablásnak, fosztogatásnak minősítették az elnyomás, kizsákmányolás ellen harcolók minden cselekedetét. Természetesen akadtak olyanok is, akik a forradalmi megmozdulásokat felhasználták könnyű zsákmányszerzésre, de a tömegmozgalmakban a jogos népharag lépett fel egységesen. A dolgozók, bár még nem tudatosan, de azért küzdöttek, hogy mint az anyagi javak termelői visszaszerezzék mindazt, amit kizsákmányolóik tőlük jogtalanul elraboltak, és elűzzék, hatalmuktól megfosszák ellenségeiket. E hetek nagyszerű forradalmi lendületét és a szociáldemokrata vezetőktől támogatott burzsoá kormány terrorját tükrözik azok a táviratok, jelentések, amelyeket a vidéki hatóságok küldtek feletteseiknek a soknemzetiségű Magyarország dolgozóinak harcairól.