Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - FORRÁSKÖZLÉS - Gábor Sándorné: A burzsoá-szociáldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen : dokumentumok a magyar munkásmozgalom történetéből, 1918 október 31-november 20. / 222–233. o.

A burzsoá-szoci áldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen 22 í az orosz proletariátussal, azt, hogy ők is »orosz módra« akarnak cselekedni, és nem hajlandók tovább a régi módon élni. Az 1918-as esztendő mennyiségi és minőségi változást hozott a dolgozók harcaiba. Forradalmi elszántság élt a munkásosztályban: meg akarta dönteni a kizsákmányoló rendet, de nem volt olyan partja, amely ezt a harcot vezette volna. Nem volt olyan pártja, amely az erők egyesítésével biztosította volna a cselekvés egységét, átütő erejét a nagyszerű, történelemformáló feladat véghezvitelére. A szociáldemokrata párt opportunista Vezetősége a burzsoázia érdekeit szolgálta; tanácsokat adott a királynak, az uralkodó osztályoknak, hogyan lehetne reformokkal megmenteni hatalmukat és.mindent megtett, hogy a dolgozó tömegeket

1 letérítse a forradalmi útról. 1918 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek forradalmi erjedését a tőkés osztály nem nézhette tétlenül. Ezért a-burzsoázia kevésbé kompromittált része a szociáldemokraták • segítségével igyekezett. kezébe venni a tömegmozgalmak vezetését, nemzeti függetlenségi törekvésekre leszűkíteni a háborús kormány elleni gyűlölet megnyilvánulásait és a forradalmi megmozdulásokat. Nemzeti Tanácsokat alakított, eszközül arra, hogy saját osztályuralmát megszilárdítsa. Ez volt a célja a Magyar Nemzeti Tanácsnak is, amely 1918 október 25-én alakult Károlyi Mihály- . lyal az élén; a szociáldemokrácia részvételével és teljes támogatásával. Ez a »népi« szerv mindent megtett a forradalmi erők megbénítására. A magyar burzsoázia a monarchiától való függetlenséget sem kívánta, de ezt tekintetté a dolgozó nép követelései közül a legveszélytelenebbnek'.. s alkalmasnak arra, hogy a »közös érdek« jelszavának hirdetésével a tömegek harcos lendületét a maga érdekében használja fel. A dolgozó tömé•gek azonban október 30-ról—3l-re virradó éjjelen befejezett tények elé állították »vezetőiket«: a munkásosztállyal az élen az SzDP akarata ellenére győzelemre vitték a magyar polgári demokratikus forradalmat.: A munkások, katonák harcukkal az orosz proletariátus példáját akarták követni, s nem a burzsoázia uralmát biztosítani. De a forradalom nem nőhetett át azonnal proletárforradalommá, mert hiányzott a tudatos ve-, zető erő, az üjtípusú forradalmi párt, amely előkészítse s vezesse az elszánt tömegeket a kitűzött célig. Ennek ellenére a magyar októberi forradalom nagy győzelme a dolgozó népnek, mert kivívta az ország függetlenségét, megdöntötte a Habsburgok 400 éves uralmát,'a magyar nép számára véget vetett a pusztító háborúnak, és a demokratikus jogok kivívása a munkásosztály további harcához nagyobb lehetőségeket nyújtott. A polgári és szociáldemokrata történészek hamisítása folytán a pol- gári demokratikus forradalom, mint vértelen, »Őszirózsás forradalom« került történelmünkbe. Ezek a történészek eltitkolták, hogy a soknemzetiségű Magyarország munkásai, parasztjai forradalmi .elszántsággal szálltak szembe az uralkodó osztályokkal és a tőkés rend helytartóival; a szolgabírákkal, a jegyzőkkel, a csendőrökkel,, hogy kivívják sorsuk jobbrafordulását. Nem írtak a burzsoá-szociáldemokrata kormánynak a dolgozók ellen folytatott véres terror jár ól sem. Leplezni igyekeztek azt. a tényt, "hogy a magát munkáspártnak nevező SzDP opportunista vezetőit mély szakadék választotta el a forradalmi tömegektől. Október 31-én a Nemzeti Tanács pártjaiból megalakult a »népkormány«, amely legfőbb feladatának tekintette a polgári rend megszilár- .'. dítását, a jogaikat követelő dolgozók lecsendesítését.