Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Trócsányi Zsolt: A rákóczi szabadságharc történetének forrásanyaga az erdélyi levéltárakban és az erdélyi udvari kancellária levéltárában / 194–210. o.

A Rákóczi-szabadságharc történetének forrásanyaga az Erdélyi Levéltárakban .. . 203 tési és a Lippa várának lerombolásánál végzett munkák, a császári sereg pusztításai említésével. Még több nyoma van a növekvő elégületlenségnek: a vallási unió elleni tiltakozásnak, a kiváltságos helyek jogaikért folytatott harcának. A torockóvidéki mozgalmak történetének ez a sorozata az egyik legfontosabb forrásanyaga. A parasztok elvándorlásáról is beszélnek a feljegyzések; a béldi zendülésnek pedig itt találjuk meg legrészletesebb leírását. A »praedo«-kkal, »tolvaj ok«-kal s magával Pintyével is sűrűn találkozunk a Gubernium rendeleteiben. A Gyalun látott rebellisekről is találunk említést. Figyelmet érdemlő jelenség az is, hogy 1702 végén és 1703 tavaszán egymás után négy börtönből (a gyulafehérvári, tordai, enyedi és gyalui tömlőéből) törnek ki, vagy kísérelnek meg kitörést a rabok. A szabadságharc megindulása után megkezdődik a parasztok »fugarja; a Sajó vidékén Rákóczi pátensével gyűjt hadat egy »oláh«, mint a Gubernium rendeleteiből értesülünk. A hadbavonuló marosszékiek már a táborba menet elszökdösnek. A Gubernium az utak bevágatásával (az Érchegységben) próbálja útját állni a kuruc seregek előnyomulásának. A másolati könyveknek az 1703 őszére vonatkozó feljegyzéseinek egy része a »Regestrum Supplicationum« nevű külön sorozatba került. A Libri Regii Hungarici a kurucok nyári előnyomulása után már arról számolnak be, hogy Thoroczkai Bonchidánál megvert seregének székelyei Rákóczira esküsznek fel, hogy a Székelyföldön megindultak a kurucmozgalmak s a császári seregekben lázadások ütnek ki. A nemesség az erődített helyekre menekül. A Gubernium ellenintézkedései közt az elfogott vezérek családtagjainak rabságra vetését és a paraszti sorból való kuruc hadifoglyok kivégzésére adott utasításokat, a rekvirálásokat kell megemlítenünk. Megjegyzendő: ettől az időtől kezdve a Gubernium úgyszólván minden jelentős ügyben csak továbbítja Rabutin parancsát az alsóbb hatóságok felé. Rendeleteinek hangja is a dühöngő császári tábornokéhoz idomul: büntető záradékuk a falusi bíró s még két ember felkaróztatása, vagy az egész város vagy község felégetése s lakóinak az utolsó csecsszopóig kardélre hányatása. S a császáriak hadjáratai ismeretében elmondhatjuk, hogy Rabutin és alantasai tettei semmivel sem voltak enyhébbek szavaiknál. Felégetett erdélyi városok, elpusztított falvak sora, borzalmasan megkínzott emberek légiója a bizonyíték rá. Az 1704. év első felében a császáriak területe tovább szűkül. A tél folyamán ugyan bizonyos sikereket érnek el (a holdvilági csatára ebben a könyvsorozatban is találunk forrásértékű anyagot), de a székelyföldi mozgalmakat katonai sikereik ellenére sem tudják letörni. A Gubernium Rabutin parancsára egyik megadásra való felszólítást a másik után küldi a háromszékiekhez és a csík-gyergyó-kászonszékiekhez a megadás feltételeinek részletes; ismertetésével, majd Mikes Mihályt küldi ki ellenállásuk Letörésére. Eredményt azonban nem ér el — hacsak azt nem, hogy Mikes kuruc fogságba esik s azután, a már 1703 őszén a kurucok kezére jutottakhoz hasonlóan, ő is kuruc vezérként tér vissza. A császáriak ellenőrzése alatti területeken is nő az elégületlenség. A görgényi várhoz tartozó puskások közt »szófogadatlanság« mutatkozik, a császári katonaság soraiból pedig szökések történnek; a parasztok meg-megtagadják a császári katonaság részére a szolgáltatások teljesítését — mint a Gubernium rendele-