Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

174 Varga Endre tokaji és sárospataki uradalmak Öröklése tárgyában folyt perre vonatkozó iratokat, s egy volt vármegyei adószedő jogutódainak perét a megye, valamint a területén fekvő sz. kir. városok ellen, a kuruc háborúk idején Starhemberg császári tábornagy által a megyére kivetett s az adószedő által kölcsönpénzből kifizetett összeg visszatérítése iránt. A mutatók használhatóságának kérdésében utalunk az egész bírósági anyagra vonatkozó-, lag később általánosságban elmondandókra. A curialis eljárás hiánya miatt kialakuló másik — említett — ítélkezési forma, a protonotariusoknak (egyébként a kir. curia referens-bíráinak) curiáh kívüli, önálló bíráskodása, a Habsburg-uralom első évszázadaiban mind nagyobb jelentőséghez jutott. A curialis bíráskodás hányat-. lása

; az a törekvés, hogy az alsófokú, municipiális (megyei stb.) bíráskodástól különböző, a helyi érdekeltségek felett álló jogszolgáltatásnak var lami más útja alakuljon ki, a protonotaríális bíráskodás megerősödését, kiszélesedését mozdította elő. A protonotariusok előbb a felek alkalmi meghívására, • később saját elhatározásukból s bizonyos rendszerességgel, bejárták az országot és a helyszínén rendelkezésre álló bírótársakkal ítélkeztek a vidék hozzájuk forduló peres feleinek ügyeiben. Sőt, joghatóságuk teljes kifejlődésével, tetszésük szerint idézhették a feleket bármely országrészből oda, ahol éppen ítélőszéküket tartották. Mint illetékességüket, úgy hatáskörüket is a szükség és a szokás alakította ki, az sokáig a vármegye s a kir. curia felé sem volt biztosan elhatárolva s pontos szabályozása csak a XVIII. század második évtizedében történt meg, amikor a feudális-kori magyar bírósági szervezet közeledő nagy reformja e minden törvényes alap nélkül keletkezett jogintézményt hamarosan elsöpörte.

6 A protohotariális ítélőszék ugyanis nem felelt meg azoknak az igényeknek, amelyek életre hívták: működése a felekre nézve terhesnek, költségesnek bizonyult s elfogult ítélkezése a kortársak részéről sok panaszra adott okot. Ez nem is lehetett másképp oly bíróságnál, amelynek elnökét, az ítélŐmestert, a felek közvetlenül díjazták, vagy éppen, a feudális viszonyokra még jellemzőbb módon, valamelyik fél látta vendégül ítélkezése idején. A protonotariusok vándorbíráskodásának peres anyagát a Processus Prothonotariorum Ojficii Palatinalis, Processus Prothonotariorum Judicatus Curiae Regiae s a Processus Prothonotariorum Personalis Praesentiae Regiae sorozatok tartották fenn.

7 Az ítélőmesterek működése nem korlátozódott kizárólag a feudális társadalom két vezető rétegére, a papság és nemesség pereire. Bár a perlekedők között a kor legnagyobb feudális urai, főnemesi családjai, történeti személyiségei, mint a Rákócziak — köztük II. Rákóczi Ferenc és Júlia — s Bercsényi. Miklós, Károlyi Sándor, Koháry István, valamint a Báthoryak, Nádasdyak, Wesselényiek, Thökölyek, Apaffy Mihály, Esterházy Pál nádor, Szelepcsényi prímás, Lippay érsek stb. sűrűn szerepelnek s a felek egyébként is legnagyobbrészt főnemesek, nemesek vagy különféle egyházi rendet viselők, közöttük sz. kir. és mezővárosok, polgárok, zsidók, faluk, jobbágyok, intézmények, céhek stb. ügyei is előfor8 A protonotaríális fórum pontos hatásköri (szabályozást csak az 1715. évi 28. törvenycikkiben kapott, az 1723. évi 30. te. visiaont megszüntette az ítélőmesterek önálló bíráskodását.' 7 A protonotariusok ítélőszékéről elmondottakra nézve a három persorozat anyagán kívül ld. a Mandata Judiciaria sorozat Lexicon Octavale c. mutatójának bevezetését. Ld. továbbá Bónis, i. m. 25—27., 34. stb. 1. és Gábor, i. m. 32—33. 1. \