Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.
Acta Reyiczkyana 163 mihi illatorum personaliter in Nagy Szőlős absque evidenti vitae diserimine residerem nequeam.« 2B Az ugocsai kurueokról van egy közvetlenebb forrásunk is: az a levél, amelyet válaszul írtak valamelyik császári vár — valószínűleg Szatmár — parancsnokának a császár kegyelmét ajánló üzenetére. 30 »Arbitráljuk illendőnek lenni — írja Csáni János főkapitány hat tiszttársával egyetemben —, hogy az mi Felséges Római Imperator ellen való rebelálásunknak okay detegáltassanak.-« A levélből arra következtethetünk, hogy ez s» .sereg a hegyaljai felkelés után szétszóródó kurucság töredéke, mert Thököly hadinépének mondják magukat: »Kegyelmes Urunk Tököli Imre Uram eő Nagyságha hűssége mellet álunk és holtighlan aban meg is maradunk.« De nem azonos azzal a sereggel, amely 1697. őszén vonult át Ugocsán. Támadásuk indokolása még csak nem is hasonlít a hegyaljai felkelők kiáltványára, nem a németek, hanem a nemesek ellen irányul, úgy amint. Barkóczyné írja; »Most az nemességet üldözik, s kivált kípen az portió szedőket, mert egészlen el fogyott s egészlen éhei hálásra iutot ez az föld.« »Rebellálásunknak oka nem az Felséges Rómay Imperator, ... nem az eő Felsége vitézi, mert azok ki szabót praebendájókat kívánták és vötték megh, ... hanem az magyar hazában levő megh hizakodot nadáljok, urak, kik sok szegényeknek keresménjekel nadály mógyára megh hizakodtanak. ... Mert eők az Felséges Romai Imperatornak gratiáját magoknak vendikálták és az közönséges igátul magokat immunitálván, az szegénjek njakában fordétották. ... Azt, az mit az quantum és az vármegyékre limináltattot summa és portio kévánta volna, ... két szerte megh nehezéteték ... az magok erszényében szorétoták.« A császárról és a német katonaságról való beszédük azonban nem őszinte, mert a kegyelemmel élni nem akarnak: »Sok siralmas példák arra nógatnak, kiket -az el múlt gyászos esztendőkben szemünkéi néztünk, hogy az szép szónak ne higyjünk, mert az hízelkedő njelv állat éles tőr és áspis kigyó mérge íekszik. Azért ha hazánkbul ki kell buidosnunk is, édes nemzetünktűi, feleségünktűi, gyermekünktűi megh kelletik válnunk és az idegenek földében ki kelletik távoznunk az Dávid szolgáival is, mind azon által az gránát venni nem akarjuk,-« A további kutatás bizonyára tisztázni fogja, mikor hagyta el Csáni serege az országot. * Távozása után is fel-fellobbant Ugoesában a nyugtalanság. Barkóczy Krisztina ugyan 1699. június 9-én ezt írja urának: »Az tolvajok hire is megszűnt«, de Reviczky egy esztendő múlva megint aggodalmaskodik a vagabundusok miatt: »Praedones, qui denuo in variis et vicinis locis congregari passim dicuntur, eundem proventum et una vitám meam auferant.« Hogy kik voltak ezek a »praedones«, akik bizonyára 29 A kuruc veszélyről megemlékezik a Kamara 1698. szeptember 23-án kelt dekrétumára adott válasziratában is, amelyben eontrascribája, Dulffy György vádjai ellen védekezik: „Illud verő est, moderno periculoso, grassantibus ubique in Cottu Ugocsiensi praedonibus, tempore proventum Caesareum in cassa tute servari non posse (cum nec scriba meus audeat in Domo Tricesimali dormire), sed in obsignantis sacculis eundem terrae cogimur committere, ideo tarnen ne urius obulus ex eoctem periit, sed nec peribit, nisi me vei scriba meo per hostes capto' violenter et hostiliter extorqueatur vei auferatur." (Kamarai levéltár: Repraesentationes, informationes et instantiae. 3350. rsz.) 30 Károlyi-nemzetség levéltára. Kuruckori iratok. — Takáts Sándor A hegyaljai zendülés című tanulmányában idézi ezt a levelet, de — mert az 1698. évi ugocsai mozgalomról mitsein tud — félreérti. (Szegény magyarok című kötetében.) 11*
