Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban éa a felszabadulás utáti 15 Az új szervezetben 1875 óta működő Országos Levéltár a belügyminisztérium kebelében kezdte meg működését, s itt is folytatta mindaddig, amíg Klebelsberg Kunó 1922-ben a belügyi tárcát fel nem cserélte a vallás- és közoktatásügyi tárcával. Néhány hónappal azután ugyanis, hogy Klebelsberg tárcát cserélt, 1922. szeptember 1-én 1922. évi XIX. törvénycikk intézkedése alapján az Országos Levéltár átkerült a vallásés közoktatásügyi minisztérium főfelügyelete alatt működő Gyűjteményegyetem keretébe. E törvény a nagy nemzeti közgyűjteményeket, úgymint az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot (benne az Országos Széchenyi Könyvtárral), a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot és feltételesen a budapesti Egyetemi Könyvtárat különálló önkormányzat: az Országos Magyar Gyűjteményegyetem keretében tömörítette. Az Országos Levéltárnak a Széchenyi Könyvtárral és az országos múzeumokkal való közvetlen kapcsolata változatlan maradt azután is, hogy az 1934. évi VIII. törvénycikk alapján a Gyűjtemény egy etem helyébe a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzata lépett, s fennállt mindaddig, amíg ezt a múzeumi szervezetet az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet megszüntette, s az Országos Levéltárat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közvetlen felügyelete alá rendelte. Az Országos Levéltár a Gyűjtemény egy etem, majd a Magyar Nemzeti Múzeum autonómiájának keretében »arisztokratikus intézményeként

3 működhetett, miután anyagilag és erkölcsi megbecsülés tekintetében jobb helyzetbe került, mint volt a belügyminisztérium kötelékében. Ez a viszonylag kedvező helyzet főleg Klebelsberg minisztersége idején állt fenn. Klebelsberg ugyanis, aki közvetlen baráti kapcsolatban volt az Országos Levéltár akkori vezetőjével, anyagilag és erkölcsileg egyaránt átlagon felül támogatta az Országos Levéltárat. Ily módon az Országos Levéltár az első imperialista háborút követő nehéz gazdasági helyzetben viszonylag kiemelkedett a többi hasonló jellegű állami intézmény közül. E támogatás teljesen személyre szóló jellegét mutatja az a körülmény is, hogy csak az Országos Levéltár számára biztosított átmeneti előnyt, a vármegyei és városi levéltáraknak azonban semmi sem jutott belőle, sőt a továbbiakban az a körülmény, hogy az ország legnagyobb, legjobban felszerelt és a legképzettebb levéltárosokkal rendelkező levéltára más minisztérium felügyelete alá került, még jobban csökkentette a levéltárak közt amúgy is gyengén meglévő intézményes kapcsolatot. Ez az elszakadás békés körülmények között a vármegyei és városi levéltáraknak az akkori viszonyok közt is elégtelen fejlődését okozta, a második világháború alatt viszont ez a szervezeti széttagoltság sok tekintetben egyik fő oka lett annak, hogy sok levéltári megőrzésre érdemes iratanyag ment veszendőbe. A két világháború között az Országos Levéltáron és a Honvéd Levéltáron kívül minden megyének és törvényhatósági joggal felruházott városnak volt szervezett levéltára. Ezek a levéltárak a fenntartó törvényhatóságnak szakhivatalai voltak, s általában közvetlenül az alispán, illetőleg a polgármester »irányítása« alatt működtek. Az ilyen alispáni, vagy 3 Klebelsberg az Országos Levéltárat a múzeumokkal szemben ,.természet énéi fogva arisztokratikus - intézményinek nevezte. Gróf Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916—1926. Budapest, 1927. 125. i.