Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Benda Kálmán: Ráday Pál politikai iratai, 1703–1711 / 141–151. o.

144 Benda Kalmár 1861-ben a Ráday-könyvtár és a levéltár jelentős része is a pesti ref. theológiai akadémia tulajdonába került s alapját képezi a Dunamelléki Ref. Egyházkerület Ráday-gyüjteménye mai könyvtárának és levéltárának.

4 A kuruckori iratanyag az átadáskor kettészakadt, csak kisebb része került egyházi tulajdonba, nagyobb része (éppen a politikai jellegű iratok), továbbra is a család tulajdonában maradtak. A kettéválasztás nem valamely következetesen keresztül vitt elv alapján történt. A család elsősorban a birtokjogi iratokat tartotta meg, de közéjük keveredtek más írásokis, melyeknek hollétéről a levéltár gondozói nem is tudtak. Annyira nem, hogy mindazokat a Rákóczi-kori iratokat, amelyek a Ráday Gedeon által készített kimutatásban fel voltak tüntetve, de nem kerültek egyházi tulajdonba, elveszettként tartották számon.

5 A család kezén maradt iratok a péceli kastély eladása után, még a múlt század hatvanas éveiben, az ikladi (Pest m.) kastélyba kerültek. 1938-ban, az utolsó Ráday Gedeon özvegye, Szirmay Alice ezt az iratanyagot is az egyházkerületnek adományozta. Ráday Pál — illetőleg, az egész Ráday-család — levéltára ezzel ismét együvé került. Ráday Pál iratai, a család levéltárának általános rendezése keretében, 1951-ben nyerték el-mai rendjüket. Ez a rendezés (melyet e sorok írója végzett) az iratok csoportosításánál a titkos secretárius és a kancellár hivatali ügykörét tartotta szem előtt s arra törekedett, hogy a lehetőségig visszaállítsa a titkos kancellária valószínű irattári rendjét. Éppen ezért tel^ jesen elkülönítette Ráday személyi vonatkozású iratait a hivatali működésével kapcsolatos iratoktól. Csak egy kivételt tett: Rákóczi és Bercsényi leveleit nem sorolta be a vele vonatkozásban álló kancelláriai iratok közé, hanem külön csomókba gyűjtötte. d) Végezetül megemlítjük, hogy bár a levéltár kezdettől fogva nyitva állt a kutatók előtt, történészeink a legutóbbi időkig alig vettek tudomást róla, s irataiból csak egy-kettő vált ismertté. Kazinczy Ferenc, a kuruc kor írásos emlékeinek maga is lelkes gyűjtője, Pécelen az idősebb Ráday Gedeon gyakori vendége, ismerte a levéltárat, ö hívta fel rá Rumy Károly György figyelmét, aki az 1810-es években egy több kötetes forráskiadvány számára gyűjtött anyagot, s elsősorban a szabadságharc idejéből való iratokat akart közreadni. 1813 őszén Rumy több hétig dolgozott a Rádayt levéltárban, s egész sor iratról másolatot készített. 1815-ben megjelent Monumenta Hungarica, azaz magyar emlékezetes írások c. gyűjteményének I- kötetébe azonban, a cenzúra miatt, nem merte bevenni ezeket az iratokat. A szabadságharc idejéből mindössze két iratot közölt, mindkettőt a péceli gyűjteményből: a szécsényi országgyűlés vallásügyi megegyezését és Rákóczi udvartartási szabályzatát. De jellemzően az uralkodó körök Rákóczitól való félelmére, a fejedelem neve elő sem fordul a kiadványban

r s a szabályzat »Rákóczi György fejedelem fő udvari tiszteknek adott udvari rendelései« címen jelenhetett csak meg.

5a '. 4 Ld. Pruzsinszky Pál—Hamar István: A budapesti ref. theológiai akadémia Ráday Könyvtárának múltja és jelene. Bp. 1913. 5 Ld. Gorzó, i. m. 75. s köv. 1. 6a Rumy munkájának történetét részletesen megírta Wäldapfel József: Irodalomtörténeti adatok Rákóczi emlékének történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények XLAT (1935) 172. s köv. 1. Rumy, a Monumenta Hungarica I. köt. bevezetése szerint a Rádaylevéltárból az alábbi iratok közlését vette tervbe: a szécsényi országgyűlés iratai;.