Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára 113 mint kisebb nemesekhez), kuruc és labanc táborbeliekhez vegyesen. A magasrangú katonák előtt főként katonai excesszusok, az ellenség pusztításai, magas adó, ül. szolgáltatás, megerőltető kvártély miatt panaszkodnak, a katonák elmaradt fizetésüket kérik, vagy sebesülésük idejére ellátást, kvártélyt, új beosztást; máskor parasztok várnak orvoslást földesuraiktól gazdatiszti visszaélésekre, bírhatatlan térheikre. IV. 2. - Levelek a felkelés idejéből 1700^1711 4 csomó IV. 2. A) Tisztázatok és másolataik. B) Fogalmazványok. A szabadságharc korának levelei az egykori életnek szinte minden mozzanatát mégelevenítik előttünk. Legnagyobb részük kuruc és labanc katonai parancsnokoktól és nemesektől származik. A hadi, politikai események hírei a tiszaháti parasztfelkeléstől (az urak és császári főtisztek egymás közt terjesztett rémhíreitől, külpolitikai kombinációitól, a fölkelt sereg elől való menekülés előkészületeitől) a szatmári béketárgyalásokig (Pálffy János és Illésházy Miklós leveleiig) kísérhetők végig. A diadalmas hadjáratokról, ostromokról a kuruc tábornokok és főtisztek győzelmi jelentései, alárendeltjeikhez szóló utasításai, a szervezésről a hadsereg, hadiellátás, hadianyaggyártás, erődítések állapotát tükröző parancsok, beszámolók, panaszlevelek, a császár csapatainak bel- és külföldi hadihelyzetéről és a Habsburg-hadvezetésben beállott változásokról labanc levelek, hadvezetésre és szervezésre vonatkozó utasítások, a seregek egymás közti érintkezéséről a fegyverszüneti és béketárgyalásokat érintő, valamint az ellenséges vezéreket csábító-fenyegető, ül. a csábítást-fenyegetést visszautasító levelek beszélnek. (Megtalálható Wratislau cseh kancellár, császári békebizottsági vezető, Savoyai Jenő és Bonnac danzigi francia .rezidens néhány levele is.) A levelek másik nagy csoportja az egykori országos és magángazdálkodásnak, a parasztság helyzetének, a földesúri birtok gyarmati helyzetből folyó megtérheltetésének (jus armorum) kérdéseire ad részletes felvilágosítást. Ilyenek a só- és harmincadhivatalök vezetőihez, dézsmásokhoz, a kincstári és a Rákóczi-uradalmak prefektusaihoz meg alsóbbrendű tisztjeihez küldött utasítások, kiutalások, levelek, birtokok visszaadását kérő és elrendelő írások, a válaszokkal együtt. Peres, birtokiga£gatási, gazdálkodási, pénz-, hitel- és családi ügyeikbén a földesurak egymással is állandó levelezést folytattak. Nem egy helyen maradtak ránk a családtagok bőséges levélváltásának termékei. A fejedelem tanácsosaihoz, titkáraihoz, polgárokhoz, egyháziakhoz intézett levelek — ha nincsenek is az előbbiekhez hasonló bőségben —• nem kevésbbé értékes források, mint a már felsoroltak. A történeti események menetéből is következik, hogy németek és császári érzelműek levelei elsősorban 1703-ból (az év végéig csökkenő meny6 Lfevéltári Közlemények