Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.
10 Ember Győző tematikai feltárás is. A levéltári kiadványok köre bővült és még további bővülése várható, módszere is lényegesen megváltozott. A levéltartani munkákon, ismertető leltárakon, tudományos és népszerű forrásközléseken, hivataltörténeti, levéltártörténeti és történelmi segédtudományi feldolgozásokon kívül, a jövőben ki kell bővíteni a levéltári kiadványok már eddig sem szűk körét a történeti statisztikai feldolgozásokkal. A forrásközlő munka módszertanának fejlődése szovjet mintára nálunk is előtérbe állítja az archeográfiát, megkívánja, hogy külön is foglalkozzunk kérdéseivel. A gyűjtőkör hatalmas arányú megnövekedésével és a levéltári, munkanemek gyarapodásával együttjáró egyéb levéltári feladatok egyelőre még nem teszik lehetővé, hogy a levéltárak valamennyi említett kiadványmunka területén dolgozzanak, de a fejlődés útja erre vezet. Régi és új levéltári munkák egyaránt megkívánják, hogy gyakorlati elvégzésük sikeresebbé tétele érdekében a velük kapcsolatos elvi kérdéseket is felvessük és megoldjuk. A Levéltári Közlemények számára mindez számos új feladatot jelent. A történész-levéltáros képzés bevezetése az egyetemi oktatásban, nemkülönben az egyetemről levéltárba kerülő ú. n. gyakornokokkal való foglalkozás, továbbá a levéltári dolgozók általános szakmai továbbképzése, mindmegannyi új eredménye, új oldala a magyar levéltárügynek a fordulat éve óta. Foglalkoznia kell velük a magyar levéltári irodalomnak, a Levéltári Közleményeknek is. Fentiek alapján a magyar levéltári irodalom és a Levéltári Közlemények céljait és feladatait az alábbiakban tűzhetjük ki. Elöljáróban megjegyezni kívánom, hogy a Levéltári Közlemények céljai és feladatai azonosak a levéltári irodalom céljaival és feladataival. A levéltári irodalom keretén belül nagyobb terjedelmű munkák öaálló kiadványként jelennek meg, kisebb terjedelmű tanulmányokat pedig a levéltári irodalom folyóirata, a Levéltári Közlemények közöl. 1. A levéltártan művelése. Jelenti a levéltárügy és a levéltári munka elvi kérdéseinek tárgyalását. Ide tartoznak a szervezeti, a jogi, a levéltárosképzéssel és továbbképzéssel kapcsolatos, továbbá a levéltári munka különböző ágaira — begyűjtés, biztonságos és szakszerű elhelyezés és őrzés, iratkezelés, konzerválás, restaurálás, fényképezés, rendezés, selejtezés, segédletek (katalógusok, lajstromok, mutatók stb.) készítése, leltározás (különböző részletességű leltárak, köztük az anyag ismertetésével egybekötött ú. n. ismertető leltárak vagy levéltárismertetések készítése), tematikai feltárás, kiadványok készítése, tájékoztató-, kutató- és kölcsönzőszolgálat, népművelő és népnevelő munka számára adatszolgáltatás, (kiállítások rendezése stb.) — vonatkozó kérdések. Nem állítom, hogy a levéltári munkaterület részeinek fenti felsorolása 'teljes, jelenleg a magyar levéltárakban ilyen munkákat végzünk. Lehetséges, hogy a külföldi — elsősorban a szovjet és a népi demokratikus — levéltárügy közelebbi megismerése után ez a terület bővülni fog, mint ahogyan —• mint már említettem — felszabadulásunk, különösen pedig a fordulat éve óta jelentékenyen bővült. A levéltártan művelésének keretébe tartozik az irattárak kérdéseivel való foglalkozás, vagyis annak a munkának elvi vizsgálata, amely a még nem levéltári, de majd levéltárba kerülő iratanyaggal kapcsolatos. Két kérdést tartok ezek közül különösen fontosnak: az íróanyagokét és