Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára 105 kérdéseit eleinte a fejedelmi Tanácsban tárgyalták, 1705-től a Gazdasági Tanácsban, a családi birtokok dolgát 1707-tŐl az Udvari Gazdasági Tanácsban; lényeges kérdések eldöntése és a főbb tisztviselők kinevezése azonban továbbra is a fejedelemre várt. Részben itt készültek az instrukciók a jószágigazgatók, birtokösszeír ók, dézsmaszedők számára, innen adtak felmentvényt az elszámolást benyújtó gazdatiszteknek, ide küldték be az állapotjelentéseket, a fiskusnak magánosok ellen folyó pereiről szóló jelentéseket, javaslatokat, igénybejelentéseket, elszámolásokat, uradalmi fizetéskimutatásokat. A fejedelem szemmel tartotta a bányakamara működését, a bányaművelést, a fém- és sóforgalmat, a pénzverést, a hadigazdálkodás számára oly fontos salétromtermelést, a harmincadügyet, s általában a külés belkereskedelem egész menetét, valamint az adók, beszedését és hovaf ordítását. A parasztságra Rákóczi nemcsak a kérvények százainak elintézésével viselt gondot: legérdemesebb jobbágyközségei, amilyen Tarpa, a fölkelés egyik kiindulópontja volt, díszes kiváltságlevelet kaptak tőle. Rákóczi szabadságharca csak az egész nemzet összefogásával érhetett el sikereket, a fejédelem tehát már nem sokkal a fölkelés kezdete-után a nemesség jogainak védelmére is mind határozottabb lépéseket tett. Birtokokat adományozott és kobzott el, nemesi birtokok ügyében információkat kért, kivételes esetekben armálisokat osztott. Utasításokat adott a Gazdasági Tanácsnak, megyéknek, birtokjogok igazolása ügyében a szepesi kamara levéltárának és a hiteleshelyeknek is. Fontosságuk miatt elkülönítve — és nem a tartalmi csoportokba széttagoltan — ismertetjük a Rákóczihoz intézett kérvények tárgyát: hozzá, mint a sereg legfőbb urához fordultak tömegesen a sebesült és beteg katonák ápolási költségeik megtérítéséért, elveszett fegyverük, ruhájuk pótlásáért, mások elmaradt zsoldjuk kifizetéséért, szabadságolásért, áthelyezésért; a hadiözvegyek segély kiutalásáért. Csapatok intéztek folyamodványokat új parancsnok kinevezéséért, zászló adományozásáért. Hivatalok, birtokosok és parasztok panaszolták fel a parancsnokok hatásköri túlkapásait és a katonai excesszusokat; egyszerű harcosok adták elő katonai érdemeiket, szenvedéseiket. Megmaradtak a raboktól érkezett kérvények. Rákóczihoz fordultak az egyházak, melyek régi épületeiket akarták visszanyerni, vagy harangra és más szükségleteikre kértek segélyt, de azok a személyek is, akiket szabad vallásgyakorlatukban ért sérelem vagy akiket illetéktelenül idéztek egyházi bíróság elé. A császári adópréstől és a német hadsereg garázdálkodásaitól éppen csak megszabadult, de továbbra is földesúri terhek alatt nyögő parasztság a fejedelemben látta szabadítóját s hozzá fordult minden panaszával: magas adó, hosszas katbnatártás, megerőltető robot, az adóbehajtók és a földesúri tisztek túlzott követelései és visszaélései miatt. Itt kért magának felszabadítást, szabad kocsmatartást, kérte elhajtott állatai visszatérítését; vetés- és szőlőkáraiért kártérítést. Birtokosok is gyakran írtak kérvényt a fejedelemhez: így birtokok elnyerése, szökött jobbágyok visszakövetelése, károk megtérítése ügyében.