Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 77 idő, amikor állása üresedésben maradt, vagy a nepos személyi titkárával töltötték be. Újból nagy jelentőségre emelkedett azonban, amikor a nepos fiatal és a diplomáciában még járatlan volt. Voltak neposok, akik alig lépték át életük huszadik évét, amikor a bíborral együtt kiváltságos helyzetüket is elnyerték. Ilyenkor a titkár volt a háttérben a pápai diplomácia ügy* vezetője. Hasonló volt a helyzet V. Szent Pius idejében, aki elvetette a nepotizmust, továbbá XIII. Gergely korában, aki a rokonságát csak az egyházi államban juttatta előkelő állások* hoz. Az ő titkára bíboros is volt egyúttal és így egybekapcsolta a titkár és az unokaöccs kettős hatalmát. VIII. Kelemen kora* ban elmarad a segretario del papa elnevezés és használatba jő az államtitkár (segretario di stato) elnevezés. Nem új állásról van szó, csak új elnevezésről. Az államtitkár a nepos, tanács* adója, irodaigazgatója. A következő század közepén X. Ince és VII. Sándor korában a fiatal és tapasztalatlan neposok mel* lett erőteljes kardinális egyéniségek végzik a titkári teendőket, akik később a pápai méltóságot is elérik. Tehát két bíboros állott a pápai diplomácia élén. Amikor pedig a neposi intéz= meny végleg eltűnt, megmaradt a bíboros=államtitkári tisztség, mely a mai napig az előző két tisztséget egyesíti. Az államtitkári hivatal magában foglalja a diplomáciai jellegű egyéb hivatalokat: a titkos számjegyek (cifre, chiffre) titkárságát, a rendkívüli egyházi ügyek osztályát és a brévék kancelláriáját. Történeti vázlatunk végső eredményeként megállapít* hatjuk, hogy a római Kúria három nagy tagozatra oszlott, ame* lyeket a mai napig megtartott : kongregációkra, törvényszékekre és hivatalokra: congregationes, tribunatía, officia. II. A magyar katolikus megújhodás és a római kúria. A magyar katolicizmus történetét a mohácsi vésztől kez* dődően mintegy két évszázadon át két alapvető kérdés irányítja : a török hódítás, illetve a katolicizmus és a protestantizmus harca. A török elleni küzdelmében a magyarság mindvégig maga mellett érezte a pápaságot, amely erkölcsi hatalmával és anyagi segítséggel is támogatta. A XVI. század végén a hosszú háborúban és a következő század végén a felszabadító háborús ban a pápaság felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar nem* zetnek. A török kérdés a magyar királyt, ' a magyar ország* gyűlést és a prímást arra indította, hogy állandó kapcsolatot építsen ki Rómával. Eme politikai és diplomáciai érintkezés