Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Ila Bálint: In memoriam... : Herpay Gábor (1885–1946) / 350

350 SZEMLE szakhivatal munkájának modern jelentőségét és hogy mindent el is követett Budapest levéltára ezirányú fejlődésének bizto» sítására. Nyugdíjbavonulása nem jelentette számára a munka fel» adását* Széleskörű érdeklődésének megfelelő dolgozatai 1935 után is sűrűn jelentek meg, állandó kapcsolatot tartóté fenn munkás» ságának tűzhelyével, a Fővárosi Levéltárral, de szorgalmas munkájával tűnt fel az Országos Levéltárban és más kutató» intézetekben is. A magyar tudomány története mint" tudósnak és mint gyakorlati szervezőnek egyformán meg fogja őrizni emiékét. N. P. Herpay Gábor 1885—1946. Hajdú vármegye elköltözött főíevéltárnokára emlékezve, meg» elevenedik vele való személyes találkozásom és hosszú beszélgetés seim maradandó élménye. iQ4o»et írtunk akkor. Megindultak a magyar levéltárügy általános és átfogó rendezésének előmunkálatai. Telve munkakedvvel és a tervek valóraválásába vetett szilárd hittel beszélt Herpay Gábor a vidéki levéltárak helyzetének gyökeres megjavításáról, valamint a kerületi levéltárakról. Legfájóbb pont» ként emlegette, hogy levéltárával s történetkutatói munkával már hosszú ideje nem foglalkozhatik, mert felsőbbsége más súlyos feladatokkal bízta meg. Pedig mily nagyon szeretett volna levél* tárával törődni és mily örömmel hallotta, hogy törvényes rendel» kezes fogja — talán nemsokára — hivatásának ismét visszaadni ! Szívesen gondolt arra az időre, amikor majd folytáthatja munkás» ságát ott, ahol abba kellett hagynia : a levéltárban. Levéltári és tudományos munkásságának értékes irodalmi bizonyságai Debre* cen város okleveleiről készített regesztái és Debrecen múltjáról szóló értekezései. Tisztán felismerte, mit vár tőle, mint vármegyei levéltárnoktól elsősorban a tudomány és ennek a várakozásnak, míg tehette, igyekezett a legteljesebben eleget tenni: a keze alatt levő és általa minden nehézség nélkül hozzáférhető helytörténeti anyagot bocsátotta az általános történeti kutatás rendelkezésére. De nem puszta adatokat közöl, hanem meg is szólaltatja adatait. Ezt a munkát szívesen vállalta, mert fontosságáról és értékéről meg volt győződve. Erezte, hogy nagyobb feladatokra is vállal» kozhatik. Igaza volt ! Földes község történetéről írt testes könyve a helytörténetírás rendszerint gyatra termékei közül magasan kiemelkedik, mind forrásanyagával, mind módszerével utat mutat, példát ad és eredményeit az általános történetírás a legnagyobb haszonnal értékesítheti. A munka olvasgatása közben érezzük meg igazán, milyen veszteséget jelent helytörténeti irodalmunknak, hogy nagy munkaerejét nem szentelhette maradéktalanul a levél» tárnak és anyaga feltárásának. Herpay Gáborra, a Kiskunság szülöttjére úgy emlékezünk, mint kötelességét minden körülmények között lelkiismeretesen és híven teljesítő igaz magyar emberre. IIa Bálint.