Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Dőry Ferenc: In memoriam... : Baranyai Béla (1881–1945) / 346–347. o.

34&; SZEMLE IN MEMÓRIÁM Baranyai Béla 1881—1945. Szintén egyike a világháború áldozatainak. Midőn a harcok Debrecen felé közeledtek, egyetemi, tanártársaival és családjával együtt elhagyta a várost és így sodródott el felesége rokonaihoz Berlinbe, ahol egy bombatámadás alkalmával életét vesztette. Noha már nem tartozott az Országos Levéltár kötelékébe, életpályájának javarésze mégis a levéltári szolgálatban telt el, és így joggal tekinthetjük őt a magyar levéltárügy halottjának. Vérbeli levéltárnok volt. Jogot végzett, de érdeklődése és hajlamai inkább a hazai történettudomány felé vonzották és ezért lépett a levél= tárnoki pályára. Szolgálatát Baranya vármegye levéltárában kezdte, de csakhamar Somogy vármegye főlevéltárnoka lett és éveket töltve ebben az állásban, a gondjaira bízott levéltárat apróra átkutatta. íoíjsban mint allevéltárnok az Országos Levéltárhoz került és itt új tér nyílt meg előtte kutatási szenvedélyének kielé= gítésére. Mert valóban szenvedélyes kutató volt. Becsvágya volt, hogy a Levéltár anyagából mennél többet megismerjen, Hosszú éveken át a magyar királyi udvari kancelláriai levéltár kezelésével lévén megbízva, ennek anyagát jórészben darabról darabra átnézte, kijegyezve mindent, aminek értéket tulajdonított. Érdeklődése természetesen kiterjedt más gyűjteményekre is, és ily módon rengeteg adatot gyűjtött össze. Ezek alapján szíves készséggel, önzetlenül szolgált tájékoztatással mindazoknak —- akár. hivataltársainak, akár kívülállóknak —, akik felvilágosításért hozzá for= dúltak. Nagy segítségére volt ebben bámulatos emlékező tehet» sége ; többnyire fejből megmondta, hogy valamely kérdésre hol találhatók adatok. Tudományoscélú kutatásai mellett tevékeny részt vett a hivatali ügyek intézésében is, így különösen nagy buz= galmat fejtett ki a levéltári anyagnak az új épületbe leendő átköltöz= tetését előkészítő munkákban. A bécsi magyar történeti intézet felállítása után gr. Klebelsberg Kuno, vallás* és közoktatásügyi minisztertől kiküldetést kapott, hogy a Kollonics bíboros érsek=féle Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn=nak a Magyar Tors ténelmi Társulat által tervezett kiadásához kutatásokat végezzen. Ekkor szenvedéllyel vetette rá magát a bécsi állami levéltár átbúvárlására és csakhamar oly tájékozottságra tett szert, hogy honfitársainak ő szolgálhatott útbaigazításokkal. Eveket töltött Bécsben, mígnem meghívást kapott a debreceni tudományegyetem jogtörténeti tanszékére. Kutató tevékenységének ezzel vége szakadt ; idejét és munkaerejét ezentúl katedrájának kellett szen= telnie. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gazdag gyűjtéséből irodalmilag csak keveset dolgozott fel és levéltári kutatásai során szerzett nagyértékü tapasztalatait sírba vitte magával. A körülmények kedvezőtlen alakulása folytán nem érhette meg azt sem, hogy az