Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.

SZEMLE 325 hatóbb ismertetésre alkalom nyílik, csak futólag emelem ki a követ« kező cikkeket: I. (1941) k. : C. Moisil a főiskola múltjáról, fejlődéséről, a tár= sadalom érdeklődésének előadások, kiállítások útján való felébresz* téséről, a levéltárbarátok körének megalakulásáról ír, N. Dráganu a cirillbetűs szövegek latinbetűs átírásának nehézségeiről, H. Stahl az iratok pusztulásáról s a védekezés lehetőségei közt a modern laboratóriumi felszerelésekről, elsősorban a fényképezés, átvilágít tás, kvarckezelés jelentőségéről (ügyes rajzokon be is mutatja a megfelelő gépeket). E. Bogdanovici a tintafajokat ismerteti, M. Dumitrescu a könyvek karbantartásáról értekezik. A. Sacerdoteanu uralkodólistákat közöl, /. Huditâ Cuza francia kapcsolatairól ír. II. (1942) k. : A. Jordan á könyvformátumokat, D.H. Muster a könyvtártan lényegét vázolja, A. Sacerdoteanu a román genealógiai kutatásokról szól, R. Creceanu a keleteurópai történetben szereplő barbár törzsfők, fejedelmek névsorát adja. III. (1943) k. : A. Sacerdo= teanu a középkori román pénzforgalmat, E. Bogdanovici a modern grafometriát ismerteti, /. E. Naghiu a balázsfalvi központi könyv= tár latin és modernnyelvű kéziratainak jegyzékét közli. IV. (1944) k. : A. Sacerdoteanu a regesztázásról, M. Berza a genealógiáról ír. V. (1945) k. ; C.Grecescu a havasalföldi névtelen krónikával kap* csolatban tesz észrevételeket, A. Sacerdoteanu a katonai, gazda* sági, társadalmi levéltárak szervezésének 'kérdéseivel foglalkozik, E. Condurachi Nagy István moldvai vajda címeréről közöl érdekes adatokat. Ez a rövid áttekintés is meggyőz arról, hogy a főiskola folyó* iratában sok bennünket is érdeklő anyagot találhatunk. Kétség* telén, hogy a Hrisovul megindulása nagy nyeresége a román levéltárügynek s a történettudománynak általában. Nem mulaszthatom el, hogy ki ne emeljem azt az egészséges szellemet, amely célkitű* zéseiben, az alapok keresésében, de amellett egyes további saját= ságokban, kényes témák kezelésében is megnyilvánul. Szép az elv, amellyel A. Sacerdoteanu a bírálatok rovatát megnyitja: «Csak az igazságot akarjuk szolgálni. Népünknek is ez fog hasznára válni». Ugyanilyen jellegzetes 1942=1 állásfoglalása az akkori román kor* mánynak egy helynévrománosító rendeleti tervével szemben (Hrisovul II. 219. s köv. 1.). Kisebb módosítások ellen nincs ugyan kifogása, de ragaszkodik ahhoz, hogy minden változtatást a törté* neti fejlődés szellemében hajtsanak végre. «A helynevek megváltoz* tatása nem változtatja meg a történet menetét» — mondja igen helyesen és bátran akkor, amikor ott is, mint nálunk, magasra csaptak a túlzó nacionalizmus lángjai. «A múlt bajait úgy kell néz* nünk és úgy kell elfogadnunk, ahogyan vannak.» Helynevek erő* szakos megmásítása csak annyit eredményezhet, hogy két név lesz egy helyett: az egyiket beszélik, a másikat a térképeken írják. Ezeket számontartva, nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget annak, ha nézeteink több ponton eltérnek a folyóirat munkatársai* nak véleményétől. Tudományos kérdésekben mindig lehetnek, lesz* nek is véleménykülönbségek. A fontos a kérdések alapos, becsü=