Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.

SZEMLE 319 az érdeklődést. Erről a törekvésről adnak számot azok a kiadványok, melyeket az alábbiakban igyekszem áttekintően ismertetni. Az Állami Levéltárak Bucuresti=ben székelő központjának kiadványai közül jelentőségére első helyen áll az io24=ben indított folyóirat, a Revista Arhivelor, melynek első számait a Levéltári Közlemények már ismertette. III/2—VI/2. számait,— az alább ismertetendő egyéb kiadványokkal együtt — a román Állami Levél« tárak főigazgatójának,'Aurelian Sacerdoteanu=nak előzékenysége most egy csoportban bocsátotta rendelkezésünkre. A folyóirat újabb évfolyamai megtartották régebbi beosztásukat: nagyobb, részben tisztán levéltári, részben általános történelmi vonatkozású dolgozatok mellett kisebb cikkeket, könyv* és folyóiratismerteté* seket, levéltárügyet érintő «krónika'ferovatot és tárgymutatókat tar= talmaznak. Egyes, magyar szempontból is jelentős részeire más alkalommal visszatérünk. Addig is kiemelem a következőket: A III/2. (1939) kötet tartalmából különös figyelmet érdemek nek: a román vagy délkeleteurópai történettel foglalkozók részéről D. P. Bogdán tanulmánya az esküdtekről és a rovásokról (vagyis az esküdtbíráskodást elindító fejedelmi utasításokról), /. D. Con* durachi cikke a román birtokjogról (részlet a levéltárnokképző fős iskolán tartott előadásából) és St. Metes adalékai az erdélyi vallás« unió történetéhez. Levéltári szempontból nagyon érdekesek azok az ismertetések, melyek egyes vidékek (Oltenia, a Bánság stb.) levéltári viszonyaival, a szervezés kezdeti nehézségeivel s a férőhely hiánya, gondatlanság vagy más körülmények okozta pusztulás méreteivel foglalkoznak. A IV/i. (1940) kötetből kiemelem С Mo/s//snak, az Állami Levéltárak volt főigazgatójának pecséttani tanulmányát. Munkás* sága (melyről különben az előző kötet' részletesen tájékoztat) út= törőnek tekinthető egyes segédtudományok: pecséttan, pénztörté= net stb. kifejlesztésében. Figyelemreméltóak, bár nézetem szerint nem mindenben helytállóak, St. Metes megjegyzései az erdélyi magyar lakosság fejlődéséről. Ugyanez áll a IV/2. (1941) kötetben E. Muresan erdélyi falutörténeti fejtegetéseire. Ebben a kötetben felhívom a figyelmet D. Berciu jegyzékére a romániai prehisztorikus leletekről (a jegyzék második része az V/i. kötetben található), és /. Marcus cikkére a törvényhatóságok és a közintézmények levélé tárainak helyzetéről, mely a jelenleg tapasztalható bajok egyik fő« forrását az iktatás és az irattári rend elégtelenségében látja és javas« latokat tesz egységes kezelés bevezetésére. Az V/i. (1942) kötetből megemlítem A. Sacerdoteanu apró, de érdekes közleményét a XVIII. században kinyomtatott vajdai kancelláriai formuláskönyvekrŐl, ti. Dj. Siruni cikkét a vajdaságok és a rájaterületek közti határvillongásokról és St. Metes értékes adatait magyar urak vajdaságbeli (és vajdaságiak magyarországi) birtokairól. Az V/2. (1943) anyagában figyelmet érdemel Gh. üuzin* chievici írása az 1831/2=1 «szervezeti szabályzat»=tal szemben kelet= kezett moldvai lázongásokról, C. Sassu=é a vajdaságok politikai helyzetéről a XVIII. század második felében (ennek befejezése