Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Tirscher Jolán: Az Északamerikai Egyesült Államok központi levéltárának működése 1937–1945-ben / 307–318. o.
SZEMLE 317 tárnokát bízzák meg, hogy támogassa azokat a törekvéseket, araea lyek a hadműveleti területeken található levéltári (és általában hiva« talos) iratanyag megőrzésére irányulnak. Európa kulturális kincsei» nek védelmében a levéltárnok az «American Council of Learned Societies' Committee on the protection of cultural treasures in war areas» név alatt alakult bizottsággal működik együtt. E* bízott* ság célja, hogy a katonai hatóságoknak felvilágosítást adjon a háború által veszélyeztetett területeken levő műemlékekre, műgyüjtemé= nyékre, könyvtárakra, levéltárakra stb. vonatkozólag, azoknak a hadműveletek időtartama alatt biztosítása, azután pedig szövetséges ellenőrzés alá helyezése céljából. A Nemzeti Levéltár összeállította a számításba jövő európai levéltárak szükséges adatait. Mintegy 1600 levéltári intézmény nevéről, hollétéről, vezetőjéről, anyagáról, épületviszonyairól tájé« koztatta az említett bizottság newyorki főhadiszállását, ahol az európai kultúrjavak fekvését ismertető térképek készültek, s eze* ket a hadügyminisztérium közvetítésével a megfelelő hadszíntér rekre továbbították. Az adatokat a maguk egészében nem lehetett sem az említett térképeken, sem a kísérő jegyzékeken feltüntetni. A levéltár ezért kísérletképen eredeti összeállításának az olaszországi levéltárakra vonatkozó részét 150 példányban kinyomatta. A katonai részről nagy számban érkező kérelmek csakhamar újabb példányok nyoma= tását tették szükségessé. Hasonló jellegű tájékoztatók készültek más elfoglalt ellenséges területekre vonatkozólag is. Ezenkívül e terü= letek modern iratanyagáról is jelentéseket küld a levéltár az illetés kes katonai hatóságoknak. Később, mikor szükségesnek mutatkozott, megbízottja révén a levéltár közvetlenül is résztvett a háború veszélyeztette kultúra javak védelmére alakult bizottság munkájában. Először a levéltárs nok felügyelete alatt álló Franklin D. Roosevelt Library igazgatója, Fred W. Shipman tölt mint időszaki levéltári tanácsadó három hónapot a hadszíntéren. Több jelentős levéltár megtekintése és az illetékes tisztviselőkkel folytatott beható megbeszélések után a lon= doni Public Record Office kiküldöttjével különféle eljárási módokat dolgoznak ki a később szövetséges ellenőrzés alá kerülő területek iratanyagának védelmére és használatára vonatkozólag. Majd állandó levéltári szakértő működik az olaszországi, a nyugati és a távolkeleti hadszíntereken, végül úgynevezett «archives officer»sek is állnak a különböző csapattestek, majd a megszálló kormányzat szolgás latában. Ha a háború különleges követelményei nagy munkatöbbletet rónak a levéltár személyzetére, a békére való előkészület, vagyis az, hogy miként menthető át a hihetetlen arányú háborús irattermelés maradandó értékű része a jövő számára, még súlyosabb feladatok elé állítja. A háborús anyagról pedig nyomban a háború befejezése után gondoskodni kell. Annál is inkább, minthogy a legjelentősebb háborús iratok a hadviselés céljaira alakult időszaki hivatalokban halmozódtak fel. A levéltár működésének központjában tehát