Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - IRODALOM - Niklay Péter: Ember Győző: Hivataltörténet és levéltár. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének évkönyve IV. Budapest, 1943. / 304–305. o.

304 IRODALOM történeti irodalmunkra nézve a munka negatív oldala, azaz azoknak a részletkérdéseknek megjelölése, melyekre az eddigi tanulmányok nem adtak feleletet. Azzal, hogy a szerző ezekre a lépten=nyomon fölmerülő hiányokra rámutat, irányt és egyúttal ösztönzést ad a további kutatásoknak. Ezektől várjuk, hogy az Országos Levéltál tervbevett kiadványsorozatához fűzött reményeket valóra fogják váltani., Dőry Ferenc (Zomba). Ember Győző : Hivataltörténet és levéltár. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének Évkönyve IV. (Buda* pest, 1943) 51—57- 1- ' E. a címben foglalt részletproblémán túlmenően a levéltári munka és a levéltárosság csaknem egész kérdéskomplexumát érinti. A hivataltörténet művelésének szükségességét bevezetőben egy magyar vonatkozású nagy történelmi vitával kapcsolatban igazolja. A kiegyezés óta ugyanis nagy mértékben foglalkoztatta a magyar és az osztrák közjogászokat és politikusokat annak eldöntése, hogy a magyar hatóságok alárendelt viszonyban voltak=e a bécsi, központi hatóságokkal, vagy pedig azokkal párhuzamosan működtek, E. megs állapítja, hogy sem tisztán a törvényekre való hivatkozással, ahogy magyar részről érveltek, sem pedig az osztrákok módszerével: a hatóságoknak adott királyi utasításokból idézett mondatokkal a kér» dés el nem dönthető. Az egyetlen célravezető mód az érdekelt hatos ságok levéltárainak gondos átvizsgálása alapján annak megállapís tása, hogy az egyes hivatalok gyakorlatában mi érvényesült: a tör= vények vagy az utasítások, esetleg mind a kettő, vagy egyik sem. Ez a módszer beható, fáradságos levéltári munkát igényel, nélküle azonban lehetetlen ennek a — lényegében hivataltörténeti — kér= désnek elfogulatlan történeti vizsgálata és eldöntése. De az ilyenféle történelmi problémák eldöntésén kívül a hivas taltörténetnek nagy a fontossága a szorosan vett levéltári feladatok megoldásában is. Művelése elsősorban a levéltáros feladata, ő lévén hivatott mindazon hatóságok, hivatalok, intézmények, családok vagy személyek történetének megírására, amelyeknek vagy akik= nek hátrahagyott iratanyagát Őrzi, gondozza vagy a feldolgozás szás mára használhatóvá teszi. Hivataltörténeti ismeretek birtokában legtöbbször elkerülhető a felesleges kutatómunka és a felesleges kutatással járó iratrongálás. De még nagyobb a jelentősége a levél= tárrendezésnél, az eredeti irattári rend. helyreállításánál és a selejs tezés végrehajtásánál, amikor is fontos az ügyintézés, ügykezelés, a segédkönyvek, valamint a különböző hivatalok egymáshoz való viszonyának tisztázása. Végül a kutatás irányának és határainak a megjelölése, amellyel a levéltáros a kutatót, a feldolgozót támo«= gátja, ugyancsak a levéltárat létrehozó intézmény vagy személy tors ténetének ismeretén alapszik, csak ennek birtokában lehetséges a helyes tájékoztatás. E. felfogásának helyessége a hivataltörténet fontosságát illetően mind a levéltárügy, mind a történeti irodalom szempontjából nem tehető vita tárgyává. A hivataltörténet rendszeres és tervszerű műve=