Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Bakács István: Az ugarföld megművelésének kérdése és a magyar kormányhatóságok / 280–289. o.

AZ UGARFÖLD MEGMŰVELÉSE ÉS A KORMÁNYHATÓSÁGOK 281 megszakításnélküli művelését és bevetését még gabonamaggal is lehetőnek tartották. Ebből a téves felfogásból fakadt azután a harmadik nyomásban termett gabona tizedelési, illetőleg kilencedelési joga feletti vita. A háromnyomásos rendszerben az egyik nyomást őszi gabonával, a másikat tavaszival vetették be, a harmadik ugaron maradt. Míg az első két nyomás terméséből a kilenced és a tized révén mind a földesúrnak, mind az egyháznak járt a részesedés, az ugaron maradt területből csak a földesúrnak volt haszna, amennyiben az uradalmi, majorsági állatok is legelhettek rajta. Ez természetesen főként a hegyes vidékeken, ahol legelők aránylag szűkek voltak, nem volt éppen megvetendő haszon* élvezet. Amikor az új földművelési elvek hatásaképen az ugart is eke alá fogják s bevetik, az itt termett gabonából az évszá= zados jog alapján mind a földesúr, mind az egyház követelte a haszonrészesedését, a kilencedet és a tizedet. Ez azonban éppen nem volt összeegyeztethető az államhatalom ama töreki vesével, amely az ország jövedelmének fokozása s a jobbágyság életszintjének emelése érdekében kedvezni óhajtott annak a parasztnak, aki a szokványosnál több munkát végezve vállaU kozott, hogy minden esztendőben mind a három nyomást megművelje. Tény ugyanis, hogy a harmadik nyomás eke alá fogásáraa különféle terhek alatt görnyedező jobbágyot a nagyobb haszon reménye sarkalta, s buzgalmának, szorgalmának kerékkötője lett volna, ha többletmunkája eredményéből is meg kellett volna adnia a kilencedet és a tizedet. A hradeki és liekavai uradalomban a jobbágyok i759=ben már mind a három nyo= mást művelték s mikor a harmadik nyomás utáni szolgáltatások miatt vita támadt, a hibbei parochus panaszára a magyar kamara kifejtette, hogy semmi olyan ok nincsen, amiért az egyház a harmadik nyomásban termett bármelyik terményből járó tizedet nélkülözni volna kénytelen.

2 A magyar kamarának ez a véleménye I759=ben még egé= szén természetesen hangzott, hiszen ekkor az új mező= gazdasági rendre való áttérés még nem indult meg, az állam* tanács még nem működött és Magyarország társadalmi, szo= ciális és gazdasági átalakítása sem volt még kitűzött államcél. Amikor azonban az i770ses években rendszeresebbé válik a harmadik nyomás művelése, az új gazdasági rendszer és a belőle folyó említett jogi következmények egyre komolyabb formában foglalkoztatják a magyar kormányhatóságokat és a a O. L., Kam. lvt., Exp. cam. 1759. július H. 2.