Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.

A VÁROSOK ÉS A MAGYAR KAMARA 245 csolása sértené Nagyszombat kiváltságait. De a török hódítást tekintetbe véve kimondják, hogy a káptalan a város beleegyezésével, nem a királyi engedély, hanem e végzésük alapján megvehet nyolc más házat. Ezek mentesek a királyi taxától — a kamarának mindig le kell számítania e házak taxáját a város egész taxájából —, de minden polgári terhet viselnek. iÓ4isben III. Ferdinánd nemesi kúria jogával és kiváltságával ruház föl egy nagyszombati kőházat, melyet Telegdy János kalocsai érsek adományozott a Pázmánytól alapított magyar nemesi konviktusnak. E házat minden tartozékával együtt kiveszi a városi hatóság és minden városi, meg királyi teher és szolgál* tatás alól. Ahogyan a király nem nemes személyeket nemessé tehet, ugyanúgy polgári házakat is felszabadíthat a polgári szolgaságból — mondja a királyi mandátum.

126 iÓ4Q=ben pedig a varasdi jezsuiták templom és kollégium építésére vett telkeiről engedi el a király a taxát.

127 Sok tanácskozásba, egyezkedésbe kerül, amíg a jezsuita iskolák gyökeret verhetnek a városokban. Nagyszombatban komoly ellentétek vannak a város és az akadémikusok közt. A király bizottságot küld ki iÓ42*ben a nádor vezetésével, hogy békés megegyezést létesítsenek ebben az ügyben. A polgárok azonban nem nagyon hajlanak a megegyezésre. A király egyes* ségtervezetet küld a kamarának latinul is, magyarul is, hogy bírja rá a szenátust ennek elfogadására. A magyarnyelvű egyezménytervezet így szól (mai helyesírással írva) : Í. Ediktumot adjanak ki, mind az páterek az deákoknak, mind az várasiak az ő feleiknek, hogy kiki közülük jó egyes* ségbe legyenek és senki az másik ellen semminemű ellenkezés sekre okot ne adjon. 2. Ha kinek mi panasza vagyon egyiknek az másika ellen, azt mondja meg előtte járójának és senki magamagának igaz* ságot ne igyekezzék tenni. j. Rekvirálván egyik az másik félt, azaz Akadémiának rektora az várast, aszerint az váras bírája avagy hadnagya az pátereket, tartozzanak az panaszokban egymásnak igazat tenni. 4. Minden apró és marcona dolgokért és holmi gyermeki vásottságokért ne tegyék ottan kezeket az városiak az deákokra, hogy azokat ottan megfogják, avagy verjék, hanem vádoltassak be az páter rektornak és őkegyelmek az véteknek mivolta szerint tegyenek animadverziót ellenek. 5. Ha valamely deák és akadémikus nagyobb vétekben 128 O. L., kam. Ivt., Ben. Res. 1641 nov. 20. 137 U. o. 1649 júl. 23.