Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.
228 FELHŐ IBOLYA Sokat foglalkozik az árvák és az özvegyek ügyével, «akikről különösképen gondoskodni kell». Meg kell vizsgálni, hogyan kezelik a városokban az árvák javait, mert úgy tudja, hogy vagyonukból több hasznuk van a tanácsosoknak és a gyámok* nak, mint maguknak a gyermekeknek; szőleiket, szántóföld* jeiket, házaikat, kertjeiket elhanyagolják, műveletlenül hagyják. Ha ez bebizonyosodik, a gondatlan magisztrátus, vagy a pazarló gyám köteles kártalanítani őket. Megtörténik=e, hogy a városi vezetőség őrizetbe veszi az árvák pénzét, arany*, ezüst értéktárgyait, drága ruháit; azután a tanács tagjai kicserélőd* nek, a végrendeletek és a jegyzékek elvesznek (esetleg szán* dékosan el is tüntetik) és az árváknak keveset vagy éppen sem* mit sem adnak vissza, sőt kemény szavakkal visszautasítják követelésüket és maguk közt fölosztják ingóságaikat? Nem adják*e kölcsön az árvák pénzeit, úgyhogy azután bírói úton kénytelenek a magukét visszaszerezni? Megbfeza a király a kiküldötteket, hogy vizsgálják meg a városi levéltárakat, nézzék meg a telekkönyveket és a végrendeletek könyvét. Mindezt azért akarja tudni, hogy lássa, miként bánnak a polgáraival. Máshelyütt fölháborodással írja, hogy értesülései szerint né* mely városban egyesek túlságosan tekintélyesek, tőlük függ az egész respublica és ezeket a polgároknak úgy kell tisztelniük, mintha az ő igájuk alá volnának vetve. Biztosaitól pontos tudó* sítást vár arról, valóban így van*e. A király nem találja helyesnek, hogy a városok vezetőségé* ben sok rokon van. Kutassák ki a biztosok, hogy tanult, ügyes emberek kerülnek*e a tisztségekbe, vagy pedig barátság, össze* köttetések révén alkalmatlan egyének nyerik el a hivatalokat. Megtartják*e a tanácsosválasztásban az ország törvényeit, vagy pedig külföldieket — ha rátermettek is ezek — részesítenek előnyben és a valláskülönbséget tekintetbe veszik. Itt az ióo8=i koronázás előtti XHI.t.*c.=re és az ióoo:XLIV. t.=c.=re utal a király; ezek kimondják, hogy a polgárok közé be kell venni és tisztségre kell emelni vallási és nemzetiségi különbség nélkül magyarokat, németeket, cseheket és szlávokat. A magisztrátus összetétele az a kérdés, amellyel a királyi hatalom legtöbet törődik. II. Mátyás most még nem vet különösebb súlyt erre. De azt kiemeli, hogy a katolikus ifjúság céljaira hagyományo* zott összegeket valóban az alapítványtevők szándékainak meg* felelően kell felhasználni. Tájékoztatást akar kapni a király arról is, milyen rend van ez iparosok közt, nem adják*e készítményeiket túlságosan arágán. Elrendeli, hogy biztosai nézzék meg a magisztrátus drre vonatkozó szabályait.
