Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.

226 FCLHŐ IBOLYA is. Minden ház, telek, minden termés után, a kereskedőktől kereskedésük, sátruk és boltjuk után, az iparosoktól iparuk után. Ha észreveszik, hogy valamelyik polgár gazdagodik, külön adót vetnek ki rá. (Zárójelben megjegyzi itt az utasítás, hogy némely városban ilyen külön adót vetnek ki a katolikus sokra.) A bíró és a szenátorok mentessé teszik magukat a taxa* fizetéstől, mialatt a kényükskedvüktől függő nép kimerül a terhek alatt. Ezért a biztosok nézzék meg a városok hivatalos számadásait és számítsák ki, hogy a taksa kifizetése után mennyi fölöslege marad évente a városnak. A szegényebb polgárok érdekeivel is törődik és kijelenti; «Nem akarjuk, hogy a szegényebb polgárok ugyanannyit fizes» senek, mint a gazdagok, hanem illő, hogy a gazdagabbak a szegényeken könnyítsenek». A török háború előtt a városok csak akkor szedtek adót polgáraiktól, ha a király taxát vetett ki; de úgy értesül a király, hogy azóta némely város minden évben szedett megszakítás nélkül, akkor is mikor ő nem kívánt taxát. Ezt az eljárást keményen elítéli: «... ha mi nem köve» telünk taxát, méltánytalan, hogy a polgárok a tanácsosoknak adózzanak. A szenátoroknak nincs joguk adót kivetni, hanem ezt tőlünk, a mi királyi döntésünktől kell várniuk». Ezután sorra* veszi a város mindenfajta jövedelmét, meghagyva a biztosok» nak, hogy írják össze, mennyit vesz be belőlük évente a város. Nevezetesen, mennyit jövedelmeznek a városnak a sörkimérés, a mészárszékek (gondoskodni kell, hogy ezekből a város, ne pedig a mészárosok gazdagodjanak; meg kell tudakolni, kinek adják el a bőröket; vanse valami javításra szükség), a malmok, a hídvám és révpénz, a különféle illetékek (pecunia fumalis, pastoralis, vigilaris, nundinalis sive forensis), a mértékek ellen» őrzése, a bérbevett tized, a városok falvai (közcélra fordítják=e ezek ingyenmunkáit, vagy magánosok élvezik?) és szőlői. Igen fontos jövedelmi forrás a szőlőművelés; a templo* moknak, kórházaknak, céheknek is vannak termékeny szőleik. Hová fordítják ezek jövedelmét; mi történt a magszakadás útján a városra háramlott szőlőkkel? Némely város virágzó mezőgazdálkodást folytat. A közös földek a közérdeknek szol* gálnak=e, vagy pedig szétosztották ezeket a szenátoroknak? Hogyan kezelik a város kaszálóit, kertjeit, földjeit, mennyi haszon származik ezekből? Ezeket nem szabad magánemberek közt szétosztani, mert arravalók, hogy jövedelmeik megköny* nyítsék a taxafizetést. Mennyi jövedelem van a halászatból, hogyan kezelik? Jelentős az erdőkből származó jövedelem. A király rosszallással értesül arról, hogy oktalanul pusztítják az erdőket; ezért a biztosok menjenek ki és saját szemükkel