Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Iványi Béla: A Festetics család keszthelyi levéltára / 170–208. o.

A FESTETICS CSALÁD LEVÉLTÁRA 207 ték, vagy széjjelszaggatták, Lehet, hogy töredékek még eló'= kerülnek. A tolnai részben és a Saller levéltárban nagyobb hiányok nem támadtak és szerencsére ugyancsak megmaradtak a közép» kori oklevelek, melyek azonban nem a levéltárban voltak elhelyezve, megmaradt továbbá a missiíisek, az antiqua miscel= lanea zöme is, de leírhatatlan rendetlenségben. Hozzájárult a levéltári anyag összekeveredéséhez az is, hogy a keszthelyi kastély északi szárnyába az orosz hadsereg kórházat helyezett be és a tiszti étkező a levéltár külső helyis ségébe került. E helyiség levéltári anyagát tehát a belső helyi= ségbe kellett «alla rinfusa» rövid idő alatt bezsúfolni. így tehát a levéltár rendje tökéletesen fölbomlott. Természetesen hosszú idő fog eltelni, míg a levéltár használható állapotba kerül és a kutatás benne újra megindulhat! Mindezekért azonban nem Keszthely népe a felelős, hanem azok, akik a nemzet múltjának írásos emlékeit lenézték, teher* nek tekintették, s akiknek nem jutott eszükbe a népet meg= tanítani arra, hogy van magyar múlt és e múltnak értékes tárgyi és írott emlékei is vannak, amelyeket lelkiismeretesen meg kell becsülni, mert oktalan rongálásuk és pusztításuk nemzeti kin= cseinkben pótolhatatlan veszteséget okoz. A könyvek, oklevelek és írásos emlékek védelmére eleddig komoly lépés nem történt. Levéltárvédő törvényünk nem is volt, bár nézetem szerint értelmes népünknek a Corpus Juris= ban eltemetett törvény nélkül is meg lehetett volna magyarázni a könyvek és oklevelek jelentős* értékét, törvény nélkül is rá lehetett volna nevelni arra, hogy a nemzeti múlt kultúrértékeit becsülje meg, óvja és őrizze. Az e téren történt eléggé el nem ítélhető mulasztások egész tömegére mutathatnék reá. Mivel azonban ezzel a bajon segí= teni már nem lehet, hanem csak szorgalmas és kitartó munká= val, végezetül még megemlítem, hogy a keszthelyi levéltárat régi helyéről, azaz a kastély északi, úgynevezett vendégszárnyá= ról a legközelebbi múltban a könyvtári traktusba szállították át. A könyvtár alatt, a földszinten, négy szobában kapott új szállást, ahol az újjárendezés, a régi rend helyreállítása, a ren= detlenségből való kibontakozás, a károk és hiányok megállapí= tása, a rongálások lehető kijavítása folyamatban van. Ezzel a munkával párhuzamosan folyik a középkori anyag regesztaművének elkészítése is. A közel múlt szomorú tapasz= talataiból az a tanulság is leszűrhető, hogy igen kívánatos, sőt szinte tudományos közérdek volna levéltárainknak legalább a középkori anyagát regesztaművekben közzé tenni, úgy amint