Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Iványi Béla: A Festetics család keszthelyi levéltára / 170–208. o.

180ÍVÁNYI BÉLA 1768—I772=ben épült a Festetics család költségén a ma is meglévő tolnai róm. kat. templom, melynek építési szám* adásai megvannak. Az építés, a festő, szobrász stb. munkákkal együtt 14.938 forint és 41 krajcárba került, amint a Balta* váron történt végelszámolásból lehet látni.

26 E levéltárat eredetileg Tolnán egy vasszekrényben őrizték, innen a múlt században a baranyavármegyei Mágocsra került, végül ioo8=ban Festetics Tasziló a levéltárat megvásárolván, a keszthelyi archívumban helyeztette el. Hogy a levéltárat ki rendezte és mikor, ma már pontosan megmondani nem tudjuk. Mindenesetre a rendezés 1823 után történhetett, mert ennél idősebb irat a levéltárban nem talál= ható. A rendezés természetesen főleg ingatlanok alapján tors tént. Vannak a levéltárban idegen családokra vonatkozó iratok is. Ilyenek pl. a zalabéri Horváth családra vonatkozó iratok, melyeknek idekerülését megértjük, ha tudjuk, hogy Festetics József generális János nevű unokájának felesége zalabéri Hor= váth Franciska, Péter nevű unokájának második felesége pedig zalabéri Horváth Mária volt. A Jankovits családra vonat= kozó iratok Festetics József Aloysia nevű unokája (férje Jan= kovits János volt) útján kerülhettek« a tolnai levéltárba, viszont a Meskó családra vonatkozó iratok eredetét megmagyarázza az a körülmény, hogy Festetics József Julianna nevű unokája* nak férje Meskó János volt. A tolnai levéltári részben I2i4=el kezdődőleg, eredetiben vagy másolatban középkori oklevelek is vannak, legtöbb (53 darab) a VII. B. jelzetű részben, meg kell azonban jegyez* nünk, hogy a középkori oklevelekben is, de főleg a későbbi iratokban hiányok is vannak. Számításom szerint a középkori oklevelek száma 149. A levéltár iratainak zöme a XVIII. szá* zadból való. A tolnai rész katasztere a következő: 1. I. A. jelzet. Litteralia omnia bona respicientia. (Vegyes iratok.) 1642—i8i7.,i—655. szám. 2. II. A. Litteralia bonorum comitatus Castriferrei. Possessio Baltavár alias Martonfa, 1531—1823., 1—579. sz. 3. III. A. Tolna városára és a tolnai uradalomra vonatkozó oklevelek és iratok. 1469—1820., 1—1757. sz. aszonyommal beszéllet és tudakolta tőle, kié légyen Tolna, azt felelte, hogy Nagyságtoké az örökség, de mast eő birja árendában. Plébános is oda ment köszönteni részegen eő fölségét, de hamar vette a feleleteit : Pergas, bibas aquam, azaz meny el és igyál vizet. Az egész vármegye tele vagyon tolnai plébánus illetlen cselekedetével». U. o. II I. G. nro 145. 26 U. 0. III. A. nro 494.