Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Jánossy Dénes: Budapest ostroma és az Országos Levéltár / 1–11. o.

8 JÁNOSSY DÉNES kimerült, derék .rendőreink mentek ki a hajnali órákban a II. kerületi Ilona*úti egyik kúthoz, hogy bennünket ivóvízzel ellássanak. Ez a csekély víz az életet jelentette számunkra, mert polgári személyeknek környékünkön nagy nehézségbe került, hogy vízhez jussanak. Telitalálat folytán tüzelőanyag raktárunk beomlott. Erre a konyhaszolgálatot ellátó katonák hivatali bútorzatunk és ajtóink felaprózásával biztosították faszükségletüket. A lábba* dozó katonák pedig — akik között kitűnő műszerészek akad* tak — csapatostól járták végig a légnyomástól feltört ajtójú raktárainkat és hivatali helyiségeinket, miközben minden szekrényt, fiókot felnyitottak, hogy maguknak emléktárgyakat szerezzenek. E pusztulás közepette egyetlen kényelmünk a villanyszolgáltatás volt. Az áramot a németek a Nemzeti Bank Kapisztrán=téri pincéjéből vezették át a Levéltár épületébe, az alagsori kórház és műtő világítására. Ez az áram tette nekünk lehetővé, hogy annak segélyével esténként a londoni és moszkvai rádiót titokban hallgathassuk és erőt meríthessünk a még hátra* levő nehéz napokra. A szakadatlan bombázás, a víz és élelemhiány folytán február első napjaiban a várat védő csapatok körében általa* nossá vált a lehangoltság. A felmentő seregekről szóló propa* gandahíreknek nem volt többé hatásuk; mindenki már csak a közeli megadásról beszélt. A német SS sebesültek között páni félelem tört ki arra a hírre, hogy ügyük most már végleg elve* szett és előreláthatólag orosz fogságba kerülnek. A lábon járó sebesültek polgári ruhákért könyörögtek, hogy az oroszok bevonulásakor átöltözhessenek. Éjszakánként ládáinkat fel* törték, hogy ruhák után kutassanak. Mikor pedig az épületből már minden ruhaneműt elhurcoltak, a szomszédos házakra került a sor, hogy az ott található ruhákból, cipőkből, kabátok* ból ellássák magúkat. Az elhurcolt holmit könnyen elrejthet* ték, mert közben a villanyáram véglegesen kimerült és a kór* háznak szolgáló koromsötét raktárhelyiséget csak mécsesek világították. Február n*én feltűnő sürgés=forgást, csomagolást vets tünk észre az orvosok és az ápolószemélyzet körében, melynek célját azonban szigorúan titokban tartották. Csak délután 5 órakor, midőn a Levéltár főkapuja előtt az utcán felsorakozz tak, közölték velem, hogy parancsot kaptak az éjszakai kitörés* ben való részvételre. Ellenvetésemre, hogy miképen hagyhat* nak itt több mint négyszáz beteget és sebesültet orvosi fel* ügyelet és ápolás nélkül — kizárólag a mi gondjainkra —, váll* vonogatással parancsukra hivatkoztak.