Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Jánossy Dénes: Budapest ostroma és az Országos Levéltár / 1–11. o.

6 JÁN0SSY DÉNES Ackmann azonban hajlíthatatlan maradt. Egy órán belül megszerezte a várbeli német egészségügyi főnöktől a Levél= tárnak szóló parancsot, hogy a tárgyi óvóhelyet rendelkezésére kell bocsátanunk, mert a mentesítés csak a fegyveres erő be= szállásolására vonatkozik, nem pedig az egészségügyi alakulás tokra. Egyúttal Ackmann feljelentést tett ellenünk a várbeli német katonai parancsnokságnál és mind a magam, mind munkatársaim eltávolítását követelte az épületből. Szeren* csénkre ehhez a parancsnokság nem járult hozzá, ellenben az egészségügyi főnöknek a mentesítésre vonatkozó magyarázatát magáévá tette. Ezzel minden reményünk odaveszett, hogy viszonylagos épségben éljük át az ostrom hátralevő napjait. Ackmann reggel a Nemzeti Bank pesti főépületéből hozzánk menekült német orvosokkal és ápolókkal megjelenvén, nemcsak a tárgyi óvó= helyet igényelte magának, hanem műtőjének, berendezése végett a saját óvóhelyünket is, ahol a velünk levő asszonyok, gyermekek, öregek és egyik kollégánk közvetlenül szülés előtt álló felesége húzódott meg. Sőt konyha és raktár céljaira a rendelkezésünkre állott többi helyiséget is lefoglalta, minek folytán a helyszűke miatt Magyar, Magyari és Hajnal család* jukkái együtt kénytelen volt az épületből kiköltözni. Gond* jainkat súlyosbította, hogy velünk érző derék rendőreinket a várparancsnokság az arcvonalra vezényelte és hosszas után= járásba került, míg sikerült az épület védelmére egy idősebb korosztályból álló rendőrkülönítményt szereznünk azzal a kikötéssel, hogy új rendőreinkkel együtt vállalnunk kell a budai oldalon összeszedett toloncok elhelyezését is. Természetesen ebbe is szívesen belementünk, csakhogy némi támogatásban részesülhessünk a rendőreink részéről a németek túlkapásaival szemben. Miután ilymódon a rendelkezésünkre állott helyis ségekből úgyszólván teljesen kiszorultunk, Ackmannal nagy nehezen sikerült kiegyeznünk a tárgyi óvóhely egyik végének részünkre való átengedése iránt. így legalább a középkori okleveleinket tartalmazó ládáink között helyezkedhettünk el, azokat saját testünkkel védve a behatolás és pusztítás ellen, míg ugyanazon termet mintegy 400, nagyrészt súlyosan sebes sült SS és néhány velük közös kötelékben küzdött nyilas katona foglalta el. . Miután semmiféle kórházi berendezésük nem volt — nem tekintve azt a néhány vaságyat, melyet a Kapisztrán=téri lak* tanyából hoztak át — a sebesülteket az állványokról leemelt XVI. és XVII. századbeli iratainkra fektették. A nyomda« festéket nem tűri el annak részletes leírása, hogy miképen