Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Jankovič Vendelin: Megjegyzések a szlovák levéltárügy problematikájához / 86–99. o.

92 JANKOVIC VENDELIN Felvetődik most a kérdés: ki gondoskodik az itt felsorolt szlovák levéltárakról, mit és hogyan kellene cselekedni, hogy ez a gondoskodás és védelem behatóbb legyen. Ennek a kis értekezésnek keretében már érintettük az összes személyeket és intézményeket, amelyeknek kötelessége a szlovák levéltárak sorsáról gondoskodni. Ilyenek a levéltárak és könyvtárak állami felügyelője az iskola= és népnevelésügyi minisztérium alatt, továbbá a levéltári osztály a belügy* minisztériumban és végül a Szlovák Nemzeti Múzeum Levél= tára. A levéltári felügyelő jogilag a felsorolt négy csoportba tartozó összes levéltár felett gyakorolja a felügyeletet. Tényleg azonban az a szokás alakult ki, hogy ott, ahol már valaki felügyeletet gyakorol, a levéltári felügyelőségnek semmi befo= lyása sincs. Általában az az irányzat kezd érvényesülni, hogy a felügyelőség túlságosan széles hatáskörét decentralizálják. Kétségtelen bizonyítéka ennek az a megegyezés, mely a kato= likus egyházi levéltárakat kivette a levéltári felügyelő hatásköre alól és külön felügyelő alá rendelte. A levéltári felügyelő nem olyan személy, akinek a levéltári felügyelet, hogy úgy mondjuk,, hivatása volna és a levéltári felügyelőség sem hivatal. A mostani gyakorlat szerint ítélve ugyanis ez inkább tiszteletbeli funkció, melyet a pozsonyi tudományegyetem valamely történelmi katedrájának professzora kap meg. Ennek van ugyan előnye (pl. a professzor saját gyakorlata alapján megfelelően tudja értékelni a levéltárakat, társadalmi és hivatalos tekintély), de bizonyos nehézségek is származnak belőle. A felügyelőségnek még a legjobb akarattal sincsen meg a közvetlen kapcsolata a levéltárakkal vagy pedig kevés ez a kapcsolat (ami idő és pénz kérdése); így mások spontán információira van utalva és nem fejthet ki egészséges kezdeményezést. A belügyminisztérium levéltári osztályának a közigaz= gatási levéltárakat kellene gondjaiba vennie. Mostani alakjában csak a vármegyei levéltárakkal törődik s ezek közül is csak kettővel: a pozsonyival és zólyomival; a többi vármegyei levél= tárat eddig a megbízott járási és vármegyei tisztviselők kezelték. Ez tűrhetetlen helyzet, ha nem is a meglévő, de kétségtelenül a keletkező levéltárak szempontjából. 1939 óta sok új hivatal keletkezett, irattáraikban szaporodik az írásos anyag, olyan nagy tömegben, hogy ez rövid időn belül selejtezésre — amiről nincs szó — és legalább jogelődjeik (a magyar és cseh=szlovák hatóságok) iratanyagának valamely intézmény — pl. közigaz= gatási levéltár — részére való átengedésére fogja kényszeríteni az illetékeseket. Beszélnünk kell még azokról a szolgálatokról is, melyeket