Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Jankovič Vendelin: Megjegyzések a szlovák levéltárügy problematikájához / 86–99. o.

90 JANKOVIC VENDELIN A második csoportba sorolnánk az egyházi (püspöki, káp= talani, plébániai, kolostori, szeniorátusi, kerületi stb.) Ievél= tárakat és azoknak a közösségeknek a levéltárait, melyekben az állam a legnagyobb részvényes és amelyek részben állami jog= hatóságot gyakorolnak. A püspöki levéltárak közül a legjelen= tősebbek Nagyszombatban és Nyitrán találhatók; a beszterce= bányai és a szepeshelyi püspöki levéltár csak újabbkori anyagot foglal magában. A káptalani levéltárak közül elsősorban a po= zsonyi és nyitrai káptalan levéltárát kell említenünk. A plé= bániai levéltárakról csak keveset beszélhetünk,

% ezek még várják felfedezőiket és megóvóikat. Hasonló a helyzet a kolostori levéltáraknál. A szeniorátusi levéltárak közül említésre méltó a pozsonyi és zay=ugróci levéltár. A harmadik csoportba tartoznak a hiteleshelyi, a városi és községi, valamint a közigazgatási levéltárak és pedig ioi8=ig a magyar, ío^Qsiga cseh=sz!ovák, illetőleg szlovák közigazgatás anyaga, ahogy az az idő haladtával a levéltárakba kerül. A jelen= Jegi Szlovenszkó területén négy hiteleshely levéltára maradt meg: a pozsonyi, a nyitrai és a szepesi káptalan, valamint a túróci konvent hiteleshelyi levéltára; közülük az első és a har= madika legjelentősebb. A túróci konventnek a besztercebányai káptalani levéltárban található hiteleshelyi levéltára meglep a középkori okleveles anyagnak szinte teljes hiányával. Szlovenszkó klasszikus földje volt a városi kultúrának; nem meglepő tehát, hogy itt sok városi levéltár maradt fenn. Közülük több felbecsülhetetlen értékű anyagot foglal magában. A legértékesebbek közé tartoznak Pozsony, Nagyszombat, Zsolna, Besztercebánya és a szepességi városok levéltárai. Selmecbánya levéltárának anyaga ugyan újabbkori anyagot tartalmaz, mégi s aligfelbecsülhető a jelentősége. De nemcsak azoknak a városoknak vannak levéltáraik, melyek fontos tör= ténelmi szerepet játszottak, hanem olyanoknak is, amelyek másod=, sőt harmadrendűségükből sohasem emelkedtek ki, mint pl. Korpona, Újbánya, Bakabánya, Rajec, Privigye. Igaz, vannak olyan városok is, amelyek teljesen vagy részben áldo= zatai lettek a kedvezőtlen körülményeknek, mint pl. Eperjes. A községi levéltárak állapotáról csak kevés biztosat és örvendetest mondhatunk. Kétségtelenül azok a községek-csele* kedtek legjobban, amelyek valamely nagyobb, állami, tarto= mányi vagy városi levéltárban helyezték el levéltárukat. A szo= morú helyzeten leginkább az segíthet, ha a községeket arra biztatjuk, hogy levéltáraikat valamely nemzeti intézmény gond= jaira bízzák. A közigazgatási levéltárakat a specializálódás irányainak