Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.

68 KOVÁCS LAJOS meg lehetett azonban állapítani, hogy sokáig ezek a helyiségek sem elégíthetik ki a fellépő' igényeket. A helyhiány és a levéltári megőrzést kívánó anyag elhelye* zése között kezdettől fogva fennálló küzdelem idézte elő, hogy újabb helyiségek igénybevételén kívül egyéb megoldást is kel= lett keresni, ami lehetővé teszi a folyamatosan beérkező anyag zökkenőmentes átvételét. Ilyen megoldásként kínálkozott a selejtezés, melynek ügye 1878 óta úgyszólván állandóan foglal= koztatta az illetékes tényezőket. Midőn i878=ban Sebastiani Géza allevéltárnok elhunyt és szóba került helyének betöltése, a tanács ebben az ügyben véleményadásra hívta fel a jogügyi bizottmányt. A jogügyi bizottmány 1878 március io=én tartott ülésében 23/1878. szám alatt annak a véleményének adott kifejezést, hogy a megürült állás betöltése sürgős. Érvei sorában többek között felhozta: «Az iratok rendkívüli felszaporodása miatt rövid idő múlva szükséges leend az iratok selejtezését elővenni, — amidőn a közigazgatási ügymenetben tájékozott tisztviselőkre a leg= nagyobb mérvben szükség leend».

3 A főváros hatóságainak és hivatalainak irattermelése tehát i878=ban oly mértékű volt, hogy az adott körülmények között lehetetlennek látszott vala= mennyi irat megőrzése. A levéltárügyet még tisztára közigaz= gatási kérdésnek tekintették, hiszen a selejtezést végző egyé= nektől csupán a közigazgatásban való jártasságot kívánták. Viszont a jogügyi bizottmány helyes megérzésére vall, hogy a selejtezés végrehajtását a levéltártól várta. i878=ban gyakorlati téren is megtörtént a kezdeménye* zés a selejtezés megindítására. Ebben az időben az irattár még a levéltár kebelében működött és a selejtezést előkészítő kiválasztást már az irattározásra érkező iratokon elvégezték. Egyes jelentéktelenebbnek látszó iktatmányokat, előadói íve= ket, valamint iktatatlan mellékleteket nem láttak el alapszám* mai, hanem az iktatószámok sorrendjében külön iratcsomókba kötötték őket.

4 Hogy ez az eljárás valóban selejtezés alapjául szolgált, bizo= nyitja, hogy az egyes félretett darabokra színes ceruzával «S» betűt írtak, az iratokat tartalmazó csomókat pedig «Scartirozott iratok» felírással látták el. Ez a szétválasztás a levéltárban 1001 végéig folyt, az irattár különválásáig. 1878=40! 1892 végéig 76 ilyen iratcsomó jött létrét i89i=től 1899 végéig külön cso* 3 Tanácsi iratok, I. 427/1878. 4 Ruttkay Imrének 1928 márciusában kelt selejtezési jelentése Gárdonyi főlevéltárnokhoz és a főlevéltárnok 1928. évi 55. lvt. számú jelentése a tanácshoz. Hivatali ügyviteli iratok, 22/1928.