Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - Jánossy István: Néhány szó a szerkesztésről / 1–3. o.

2 JÁNOSSY DÉNES mindazon levéltári problémákra, melyeket a gondjaira bízott levéltár érdekében hasznosítania kell, hogy a benne őrzött for= rásanyagot a levéltártudomány mai színvonalán bocsáthassa a kutatók rendelkezésére. Ezenfelül foglalkoznunk kell a hazai levéltárügy szer* vezetlenségének okaival és azokkal a lehetőségekkel, melyekkel a bajokat gyökeresen orvosolhatjuk. Az e célból szükségesnek látszó jogszabályalkotás feladatait állandóan ébrentartjuk, mert a pusztulásnak indult források védelmét és a kutatás szabad* ságát csak ezúton remélhetjük. A most lezajlott újabb világ* háború hazánk egész területén átviharzott és írásos forrásaink= ban olyan pusztítást vitt végbe, amilyenre nincsen példa újabb* kori történelmünkben. Eredményes munkát a levéltármentés terén csak a felállítandó levéltári országos főfelügyelettől vár= hatunk, melynek működését az összes közhatósági, egyházi, magán (családi, gazdasági, vállalati, üzemi stb.) levéltárakra ki kell terjesztenünk. Folyóiratunk tehát a jövőben nyilt fórum lesz e feladatok tárgyalására. Ismertetni fogjuk továbbá a levéltári jogszabály* alkotás terén elért eredményeket és mindazokat a jelenségeket, melyeket azok végrehajtása során tapasztaltunk. Ezenfelül kü= lönös figyelmet szentelünk a lappangó levéltári forrásoknak vagy azok leltárainak rendszeres ismertetésére, hogy az olyan biztatóan megindult gazdaság*, népiség*, hely* és család* történeti kutatás előmozdítását szolgálhassuk. Behatóan foglal* kozunk majd a külföldi levéltárügy problémáival is, hogy a levonható tanulságokat a hazai levéltárügy fejlesztése érdeké* ben hasznosíthassuk. Tekintettel folyóiratunk célkitűzéseinek kibővítésére, a jövőben le kell mondanunk arról, hogy a köztörténet külön* böző ágaira kiterjedő módszeres tanulmányok vagy levéltári forrásanyag (regeszták, egyes iratok vagy iratsorozatok stb.) közlésére vállalkozzunk. Történeti folyóirataink, évkönyveink és kiadványaink, melyek minden- tudományos igényt kielégít* hétnek, tág teret nyitnak az effajta közlésekre. Ellenben kész* seggel fogadjuk el a jogtörténet, jelesül a közigazgatástörténet körébe vágó olyan tanulmányokat, melyek a levéltári kutatás megkönnyítésére szolgálhatnak. Van például a jogtörténetnek olyan fejezete — mint amilyen többek közt a kormányzat*, illetve a hivataltörténet —, melynek ápolására a történet* tudomány művelői közül elsősorban is a levéltárnok van ter* mészetszerűleg hivatva, akinek már levéltári szolgálatánál fogva kötelessége, hogy az államigazgatás kisebb=nagyobb szerveinek minden megnyilvánulását, egész életfolyamatát felderítse, hisz