Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Szentkirályi József: A Levéltári Közlemények cikkei a Library Literature-ben / 422–424. o.
SZEMLE 423 kijutott számainak egyes cikkeit. A Library Literature kiadója, a H. W. Wilson Company e sorok íróját, aki abban az időben a New= yorki Magyar Információs Könyvtár titkára és könyvtárosa volt, kérte fel az ismertetések megírására. Az 1936—1939. évi összefoglaló kötetben a Levéltári Közlemények 20 cikke szerepelt 1317 szónyi angol összefoglalásban. Természetesen nem minden cikk kapott egyformán hosszú ismertetést. A hosszabb ismertetések közül ki= emeljük a következőket: Varga Endre: Ipari, kereskedelmi és pénz= intézeti levéltárak a nyugati államokban (1937); Miklós Ödön és Szabó István: A magyarországi református egyház levéltárai (1937); Kádár Jolán: A Nemzeti Színház levéltára (1938); Varga Endre: A proveniencia elve (1938); Fekete Lajos: A török levéltárügy (1937); Kossányi Béla: A fényképezés a levéltár szolgálatában (1937); Tóth Endre: A dunántúli református egyházkerület levéU tára (1938). A Library Literature 1940. évi kötetében a Közlemények nyolc cikke kb. 1500 szónyi ismertetést kapott. Ezek közül megemlítjük a következőket; Sinkovics István: A magyar kamara selejtezései^ nek története (1939); Bánrévy György: A selejtezés általános elvei (1939); Klein Gáspár: A vármegyei levéltár selejtezése (1939),* juhász Viktor: A városi levéltár selejtezése (1939); Csobán Endre: A számvevőségi iratok selejtezése (1939); Szabó István: A levéltár válsága (1939); Jánossy Dénes: Levéltár és légvédelem (1939); Fára József: A levéltárvédelem a vármegyében (1939). A Library Literature, mint azt angol címe mondja, a könyvtári irodalmat foglalja össze, azaz mindazokat a kiadványokat részlete= sen ismerteti, melyek bárhol könyvtári, illetve levéltári témakörben napvilágot láttak. Ennek a kiadványnak, mely havi, évi és több évet összefoglaló füzetekben, illetve kötetekben jelenik meg, előfizetői az egyes köz= és magánkönyvtárak. Kiadóia a newyorki H. W. Wilson cég, rendes kereskedelmi vállalkozás, mely a szokásos üzleti számítások mellett adja ki kiadványait. A kiadvány szerkesztője és munkatársai a cég fizetett alkalmazottai, kik állandóan ilyen bib= liografiák és indexek összeállításával foglalkoznak. Esetről esetre külső munkatársakat is igénybe vesznek, rendszerint akkor, ha szokatlan nyelven nyomott munka kivonatolásaról van szó. Ter= mészetesen ilyen munkák kiadásáról csak olyan országban lehet szó, mint az Egyesült Államok, ahol a könyvtárak ezrei és a könyv= tarosok tízezeréi kellő anyagi alapot nyújtanak ily vállalkozáshoz. A Wilson cég mindenesetre mintául szolgálhat bibliografikus fel= dolgozások és kiadványok szerkesztése terén. Alkalmazottai nők, kik a szerkesztő véleménye szerint alkalmasabbak az ilyen aprólékos figyelmet követelő munkára, mint a férfiak. Tökéletesen kidolgo= zott cédulázó rendszerük van s oly alaposan dolgoznak, hogy sajtó= hiba még a legszokatlanabb idegen szövegben is csak elvétve akad. Kétszer=háromszor ellenőrzik különböző személyek a cédulákat s a címskiírásokat betűről=betűre ellenőrzik, összevetve az eredeti folyóirat, cikk vagy könyv címével. Éppen ezért csak olyan tételeket vesznek fel a bibliográfiákba, melyek ténylegesen megfordultak a
