Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.

A LEVÉLTÁRI TÁRGYÚ JOGSZABÁLYOK 31) a főlevéltárnok sehol sem hivatkozhatott tételes jogszabályra, s így ahol a megértés hiányzik, ott a levéltárnok feladatainak kijelölése teljesen a vezetők önkényétől függ. Valamikor a főlevéltárnokság sok helyen sine cura állás volt, általánossá vált tehát a nézet, hogy ebben a munkakörben nem kell dolgozni, hogy ez az állás a tönkrement gentry= osztály mentsvára, s hogy akárki lehet főlevéltárnok. így tehát egyfelől az általános felfogás, másfelől a törvényes rendelkezé= sekben mutatkozó hiányok és ellenmondások a főlevéltárnok személyét és tekintélyét meglehetősen károsan érintették. Az 1929 :XI. t.=c.=nek figyelemreméltó újítása, hogy a főlevél= tárnoki állást főiskolai végzettséghez kötötte, nem szerencsés azonban a törvénynek az a rendelkezése, hogy az 1922 :XIX. t.=c. 4. §. rendelkezéseit átvéve — azzal az eltéréssel, hogy a középiskolai tanári oklevél is minden esetben minősít —, helyet ad mindenféle tudori oklevélnek, sőt a műegyetemi mérnöki oklevélnek is. Tekintve, hogy a főlevéltárnok ügyköre meglehetősen nagy mértékben jogi és történeti ismereteket is kíván s az oklevelek értelmezése a jogi fogalmak terén való jártasság, a magyar múlt, elsősorban a törvényhatóság mult= jának ismerete nélkül szinte lehetetlen, rendkívül visszás helyzet áll elő, ha az illetőnek orvosi, hittudományi vagy éppen köz= gazdasági tudori oklevele van. Történeti és jogi ismeretek hiányában a főlevéltárnok csak tisztviselő, de nem igazi levél= tárnok, levéltárának iratanyagát a történetírás szempontjából értékelni nem tudja s annak megmentése érdekében aligha fog valaha is síkra szállni. Azzal a ténnyel, hogy a törvény a főlevéltárnok jelölését nem a megyének, nem is a főispánnak tartotta fenn, hanem az Országos Magyar Gyüjteményegyetem, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsára bízta, lehetővé tette, hogy tár= gyilagos mérlegelés alapján tényleg arra való emberek kerül= jenek a főlevéltárnoki állásba. így remélni lehetett, hogy az ilyen módon kinevezett főiskolai képesítésű főlevéltárnok a megérdemelt megbecsülésben fog részesülni. Sajnos azonban, az 1929 : XXX. t.=c, mely a törvényhatóságok életében új határkövet jelent, 6. §=ában mind a thj. városi, mind a vár= megyei főlevéltárnok törvényhatósági bizottsági tagságát meg= szüntette. Ez a rendelkezés igen súlyos jogsérelem volt, hiszen már előzőleg törvény tisztázta a főlevéltárnok központi főtiszt= viselői mivoltát. De nem is ez volt az 1929 : XXX. t.=c. egyetlen sérelmes rendelkezése. A főorvos ugyanis, bár ugyan= csak szaktisztviselő és semmivel magasabb képzettsége nincs, mint a főlevéltárnoknak, a törvény értelmében a VI. fizetési