Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Herzog József (1880–1941) / 409–416. o.
* SZEMLE 413 Egyetlen olyan nagyobb munkán dolgozott, amely távolabb esett tulajdonképpeni érdeklődési körétől. Ez volt: Pozsony vár= megye népi képe a múltban. Eleinte újkori néptörténetet akart írni, majd előbb a középkorba visszamenve, Csánki Dezső történeti földrajzának hiányzó pozsonymegyei fejezetét kezdte kidolgozni. Jelentős anyagot gyűjtött össze, szinte élete végéig folytatva az oklevelek átnézését, amennyire a hivatali munka és egyre inkább hanyatló beteg teste engedte. Kedves gondolata volt, hogy hivatali pályáját befejezve, az előtte álló nyugodt napokban gondtalanul e fontos feladat megoldására fordítja majd erejét és munkakedvét. Irodalmi dolgozatait a forrásadatok gyűjtésében, értékelésében, meg* szoláltatásában, még a gondolatok írásbafoglalásában is különös gond, lelkiismeretesség, valami tiszteletreméltó személytelenség és semlegesség jellemzi. Feltűnést kerülő, halkszavú irodalmi munkás* sága iránt a tudományos világ megbecsülésének látható jele volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ionosban levelező tagjai sorába választotta. Ha irodalmi működése meglehetősen körülhatárolt területre szorítkozik is, rendkívüli érdeklődés volt benne minden történeti kérdés iránt. Ez nem is különös, hiszen a levéltárak rendezése, régi írások olvasása közben a magyar múlt sok olyan vonása villant meg előtte, amit más nem látott. Egyik legállandóbb látogatója volt a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság felolvasó üléseinek, mindent éles szemmel figyelve, mér= légre állítva, olykor az előadás után magukkal az előadókkal is meg= vitatva a kétes pontokat. Ismerte régebbi és újabb történeti irodál= műnk minden számottevő alkotását, szabadidejének jórészét nekik szentelve. Legkedvesebb olvasmánya, amelyet pihenő óráiban időn= kint — mint mondotta: nem is tudja már, hogy hányadszor — mindig a műélvezet örömével vett kézbe, Károlyi Árpád egyik felejthetetlen írása volt: Illésházy István hűtlenségi pöre. iooó=tól számítva több mint harmincöt évet töltött a magyar levéltárügy szolgálatában. Már az első hónapok alatt felismerték feljebbvalói a levéltárnoki pályára való különös rátermettségét: «mióta az Országos Levéltár szolgálatában van, tudományos készült* sége mellett a levéltári szolgálatra való képességet, a reá bízott teendők elvégzésében nagy szorgalmat, pontosságot és dicséretre* méltó megbízhatóságot tanúsított, mely tulajdonságok mellett későbbi fejlődésében az Országos Levéltár nagyon használható tisztviselőjévé válhatik». Hivatali előhaladása mégis nehezen indult: a levéltárnok munkájának akkor is kevés becsülete volt és a levél* tárnoki pályával összekötött anyagi előnyök akkor sem voltak túlsá* gosan vonzók. Néhány hónap elteltével segélydíjas gyakornokká léptették ugyan elő, de mivel nem akart éveken át itt vesztegelni, mindaddig, amíg fogalmazói kinevezésére sor kerül, pályatársai szokását követve kénytelen volt a kezelő tisztviselők létszámába átmenni. Nem kevesebb, mint öt évig szolgált országos levéltári tisztként, mikor végre ioi2=ben országos levéltári fogalmazóvá kinevezték. ioi5=ben országos allevéltárnok lett, iQiQ=ben országos
