Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Bottló Béla: Acta Eruditae Societatis Slovacae. I–II. köt. Red. L'udovít Novák. Bratislava, 1939–1940. / 400–403. o.

402 IRODALOM hogy nem sajtóhiba ez a kifejezés, hanem az eredetiben is így olvas* ható. A 15. sorban «peczetem» helyesen «petzetem», a 2o.*ban «trzety» helyesen «trzetj». Általában az y*nak és a y=nak a megs különböztetését nem jelzi. A «Mayt. 1564.» jelzet alatt közölt oklevélben, ahol már a kancelláriai rövidítések nagy számával talál* kozunk, a kiadó észrevehetően azzal a nehézséggel küzd, amit a betűszerinti közlés a kancelláriai rövidítéseknél okoz. Mennyivel egyszerűbb volna, ha a 4. sorban a «wate

m

» helyett «wassym milos= tem»set használt volna, vagy az 5.=ben a «ze wát» kifejezés helyett, mely így magában talán nehezen is érthető, a feloldott «ze wassa milost» szöveget közölte volna. A 6.=ban a «pawa Nedelku» helyesen «Pawla Nedelku», a io.=ben «towaryse» helyett «towarysse» stb. olvasandó, A «Rev. 1569.» jelzet alatt közölt oklevélnek elég talán ha címzését nézzük meg: Prudentibus ac circumspectis d(omi)nis Judici Juratisq ciuibus Cremniciensis dnis ac amicis obseruanssi* mis. Ebből következtethetünk a szöveg többi részének közlés= módjára is. Nóvák, L' : Najstqrsia, doteraz neznamá ceská listina zo Slovenska. (Stiborovská ; Skalica 13. decembra 1422; s prilohou faksimile.) (Legrégibb, eddig ismeretlen cseh nyelvű oklevél Szlovenszkóról. Stibor*féIe; Szakolca, 1422. december 13. ; facsimile melléklettel.) Linguistica Slovaca III. 150—133 1. Tartalmát tekintve — minthogy csak adósságlevél — jelentősége nem nagy, mint ma= gyarországi szláv nyelvemlék azonban annál jelentősebb, mert ez az oklevél 10 évvel régibb, mint a Chaloupecky fent idézett kiadványa* ban közölt legrégibb, i432=ből származó szlovenszkói cseh oklevél. Itt a közlésre csak következő megjegyzésünk van : a 11, sorban az értelem szerinti «swrchupsanym» helyett az oklevélben «swrchupsany», a 15. sorban pedig a «Buoch» helyett «Buch» vagy «Buoh», a 23. sor* ban pedig a «dokadz dokudz» helyett «dokadz dokadz» olvasandó. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a második «dokadz» alá van pontozva, ami a kancelláriai gyakorlat szerint a szövegből való törlést jelzi, a kiadásban tehát elhagyható. Ami a közlés módját illeti, itt is hiányoljuk, hogy az átírást nem betűhíven, hanem bizo* nyos elhagyásokkal eszközli. Simovic, L. : Z kních mesta Skalice zo XVI. a XVII. storocia. (Szakolca városának XVI. és XVII. századi könyveiből.) Linguistica Slovaca. III. 134—146. 1. + 2 facsimile. Azokból a jegyzőkönyvek* bői közöl szemelvényeket, melyekbe a város lakóinak házaival kap= csolatos adás=vételi ügyletek jegyeztettek be, továbbá azokból, ame= lyek az árvák ügyeire vonatkozó bejegyzéseket tartalmazzák. Kár, hogy a könyvek címfeliratait nem oldja fel. Ami a szöveg közlésénél alkalmazott elveket illeti, ez a szerző is azokkal a nehézségekkel küzd, melyekkel általában a szlovák szerzők forráskiadványaiban szinte állandóan találkozunk. Nincsen egységes és általánosan elfogadott elv, melyet a szövegkiadásokban alkalmazniok lehetne. Ezek már maguk is sok közlési hibára adnak alkalmat, és munkája* nak illusztrálására az első facsimilét tesszük vizsgálat tárgyává. Hiányzik a közölt irat regesztája és így természetesen a dátumának