Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. kötet, (1255) 1270–1301. 1. füzet. 1255–1272. Szerkesztette Szentpétery Imre. Budapest, 1943. / 399–400. o.
IRODALOM 399 városi címeres pecséteket. Vannak ezenkívül jelentős számban olyan eltérések, amelyek már súlyosabb természetűek. A címer egyes részeit elhagyja (Losonc, Felsőbánya, Nagybánya, Vác), illetve a megállapított címerhez hozzávesz oda nem tartozó járulékokat (Eger, Rozsnyó, Szolnok). A címeralakokat többé=kevésbbé módo= sítja, a színeket megváltoztatja (Hajdúnánás, Mohács, Nagybánya, Szászrégen II.). Vannak azután esetek, amikor egyáltalán nem veszi figyelembe a megállapított címeres pecsétet, illetőleg egészen más címert tesz közzé a megállapított helyett (Kisújszállás, Szász= régen I.). Annak jelzése tekintetében, hogy valamely városnak van=e kormányhatóságilag megállapított címerespecsétje, vagy sem, a kiadványban végig zavar és következetlenség tapasztalható. Ugyancsak teljes a zavar a lobogókról szóló részben is. Több város lobogóját a használatban lévőtől eltérően önkényesen maga álla= pítja meg. Donászy Ferenc. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. kötet (1255) 1270—1301., 1. füzet 1255—1272. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának meg= bízásából szerkesztette Szentpétery Imre. Budapest, 1943. VII + 194 1. 4 0 . Tizenkét évvel az I. kötet 3. füzetének megjelenése után látott napvilágot a II. kötet 1. füzete. E füzet V. István királynak (mint ifjabb királynak is) okleveleit tartalmazza. Mint a munka előszavá= ból értesülünk, Szentpétery szerette volna V. István király okleveleit még az I. kötethez csatolni, mert így a két kötet arányosabb lett volna, az Akadémia anyagi viszonyai azonban nem tették lehetővé, s így a II. kötet — mely négy füzetre fog oszlani — terjedelemben meg fogja haladni az I. kötetet. A most megjelent füzet csupán egy nagy egész első részét jelenti, mégis önálló egység, mert V. István királynak összes ismert oklevelét tartalmazza, s a füzetet névmutató fejezi be. Ilyen körülmények között a füzet zárt egysége egyrészt feledteti a még hiányzó füzeteket, ugyanakkor viszont gazdag anyagánál, kiváló rendszerénél és jelentőségénél fogva az I. kötettel együtt hatalmas felkiáltójelként hívja fel a figyelmet arra, hogy középkori történetünk okleveles forrásanyga milyen töredéke= sen és rendszertelenül (kritikai szempontok teljes hiányával) áll rendelkezésünkre. E füzet, mely Szentpétery három évtizedes fárad= ságos munkájának egyik remek alkotása, a lehetséges teljességre való törekvés mellett tartalmazza V. István király valamennyi {számszerint 551 darab) oklevelének kivonatát, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolását s kritikájukat. Ez által a történetkutató az 1272. évig a királyi okleveleket illetően minden tekintetben meg= felelő támaszt nyer. Ali. kötetnek most megjelent 1. füzete ugyanazok szerint az alapelvek szerint készült, mint az I. kötet. (Ismertetését 1. Lev. Közi. 1927., 291—293. 1. és 1930., 303. 1.) A kritikai tárgyalás
