Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Kopasz Gábor: Papp László: A hiteleshelyi intézmény megszűnése. (Regnum 5., 1942–1943.) Budapest, 1943. / 395–396. o.

IRODALOM 395 Papp László: A hiteleshelyi intézmény megszűnése. Regnum 1942—43. V. k. (Budapest, 1943) 536—562. 1. 8°. P. tanulmánya először a hiteleshelyek kialakulásával foglalkos zik, azután történeti fejlődésüket teszi vizsgálat tárgyává. A XII. sz. végi kezdetekből a XIII. sz. második felére egységes hiteleshelyi gyakorlat alakul ki az egész országban. Már ekkor megvan kettős szerepük: az oklevélkiállítás és a hatósági közeg mellett való képvise= Jet. A mohácsi vész előtt a hiteleshely nélkülözhetetlen állami szerv. A török kiűzése után a hiteleshelyeket visszaállítják, sőt újakkal szaporítják és munkájuk is igen megnövekszik. Az oklevélkiállítás* ban egyetlen versenytársuk a vármegye. A XVIII. sz. első felétől kezdve indulnak hanyatlásnak. Ettől kezdve szorulnak ki fokozatosan a bírói eljárásból. De a rendek a XIX. sz.sban is annyira ragaszkodnak a hiteles= helyekhez, hogy még újak felállításáért is harcolnak, pedig ekkor már sokan látják, hogy a hiteleshelyek nem felelnek meg a kor követelményeinek. A hiteleshelyek munkája ugyanis ebben a század* ban az írásbeliség elterjedése folytán már abban állott, hogy ok= leveleikbe szóróUszóra bevették a feleknek hazai nyelven otthon megfogalmazott bevallásait. Az írásbeliség elterjedésén kívül okai voltak még a hanyatlásnak, hogy a hiteleshelyek egymástól való távolsága munkájukat nehézkessé tette; továbbá, hogy új törvények= kel nem biztosították fejlődésüket, hanem ezt inkább megakasz= tották; a sz. kir. városoknak törvény biztosította azt a jogát, hogy a végrendeleteket maguk hitelesíthessek; végül az új váltótörvény a hiteleshelyeket teljesen figyelmen kívül hagyta. i848=ban a régi jogrend megszűntével érdemileg megszűntnek tekinthetők a hiteleshelyek is. Feladatukat a szabadságharc levere* tését követő Bach=rendszer a megyei törvényszékre bízta, mire a következő évben a zalavári konvent megszüntette hiteleshelyi működését. i857=ben az osztrák mintára szervezett kir. közjegyző* ségek veszik át, az ország ellenszenvétől kísérve, a hiteleshelyek ügykörét, és ezeknek csak egyetlen tevékenységük marad: a levél= tárak őrzése. Az i8óo=ban összehívott országbírói értekezlet a hiteleshelye= ket még egyszer visszaállította, intézkedett a közjegyzőségek irat* anyaga felől, a közjegyzők pedig Erdély és Fiume kivételével meg= szüntették működésüket. A hiteleshelyek visszaállítása ekkor már felesleges volt, hiszen feladatuk ettől kezdve pusztán az oklevelek kiállítására szorítkozik és a felek ebből a szempontból is nagyon ritkán veszik igénybe működésüket. Maguk érzik legjobban, hogy feleslegesek és néhányan a saját elhatározásukból nem is folytatják működésüket. Lassú halállal történt a kimúlásuk, úgyhogy az 1874 : XXXV. t.sc. tulajdonképpen a tényleges helyzetet állapítja meg, amikor elrendeli, hogy régi irataikról hiteles másolatot ezután is állíthatnak ki, de új okleveleket nem adhatnak ki. Hosszabb országgyűlési vita után helyüket véglegesen a kir. közjegyzők foglalják el.