Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Baán Kálmán: Kisnemes családok levéltárai / 376–383. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 379 melt vármegye minden helységét sorban végigjárja. Ez a munka évekig tartana ott, ahol két=háromszáz községet számláló vár* megyéről van szó. Be kell érnünk tehát egyrészt az alkalom* szerű kutatóutakkal s azok eredményeivel, az előbbi szempontok alapján történő, a legtöbb eredményt ígérő falvak kiválasztá* sával. Rendkívül hasznos volna azonban, ha a különféle gyüjtő= utak eredményeiről központi nyilvántartás készülne. Másik fontos kérdés: miként keressük meg a faluban lap= pangó levéltárakat; mimódon nyerjünk betekintést az okieve* lekbe". A faluba érkezőnek első útja a lelkészhez kell, hogy vezessen. A lelkészi hivatalokban az 1848 előtti anyakönyvek* bői megállapíthatja, hogy milyen nemes családok éltek a hely= ségben. Ennek kiegészítéseképpen a lelkész értékes támpontokat nyújthat. Közli például a kutatóval, hogy a régi nemes szár= mazású családok közül kik élnek még, esetleg azt is, hogy tudo= mása van egyik=másik család okleveleiről, levelesládájáról. A kutatót elvezetheti vagy beajánlhatja a leveleket őrző család* főhöz. A kutató munkájának eredményességét nagymértékben előmozdíthatja a lelkész segítsége. A helység jegyzőjénél is ajánlatos a puhatolódzás, annál is inkább, mert a községi leveles* láda ott lehet a községházán. Fontos azután a helyi viszonyokkal különösen ismerős községi bírót is felkeresni, ő azután a kis* bírót kalauznak adhatja. Éppen így felkereshetjük a tanítót is, akinek közlései gyakran igen értékes útbaigazítást adhatnak. Nem egészen kifogástalan, de felhasználható módszer az is, amikor a falu tekintélyesebb idősebb férfitagjait, a tanító, pap vagy jegyző, esetleg nevezettek együttes támogatásával az iskolába összehívjuk. Az összegyülekezett embereknek, nép* szerűségre törekedve, esetleg rövid előadásban megvilágítjuk utunk célját s a végén felszólítjuk a jelenlevőket, hogy kiki mondja el, vannak*e régi írásai, illetve hol tud ilyenekről. Nagy népismeretre, a magyar ember tulajdonságainak figyelembevételére, sokszor lélektani módszerek alkalmazására van szükség a levéltárat, okleveleket őrző falusiakkal történő személyes érintkezés folyamán. A falusi magyar ember a vá= rosi — általa «úrféle», «nadrágos», «úrinép» stb.=nek nevezett — emberrel szemben bizalmatlan, gyanakvó, ha nem jól alkal* mázott módon kérdezgetjük az «írások» felől. Általában arra gondolnak, mikor ilyen irányban kérdezősködünk, hogy perelni akarunk, valamely általuk nem ismert régi jogalapon birtok* lásukat akarjuk háborítani. Bizalomkeltő, ha más falubeli sze* mélyre hivatkozunk, olyanra, aki már megmutatta írásait. Hatásos a szóbanforgó személy családjának régiségére, nemes* ségére hivatkoznunk, úgy téve fel a kérdést: igaz=e, hogy oly