Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése, 1681–1713 / 310–344. o.

338 PAPP LÁSZLÓ esetleg javította, aláíratta a nádorral és megpecsételte. Innen az expeditor kezébe került, aki az oklevelet elküldte, vagy a fél kezébe adta, miután a díjat beszedte. A mandátumot a fél bemutatta az ítélőmesternek, akinek szólt. Ez hátul ráírta a fel= bontás tényét (exhibitum et praesentatum est), majd visszaadta a félnek (praesentibus perlectis exhibenti restitutis). A felbontás és elolvasás tényét rendszerint gondosan rá= vezették az oklevél hátára (indorsatio), mégpedig a mandatu* mokra következetesen, a többi oklevélre nem mindig.

158 Arra is van eset, hogy a hátirat nem a szokott szabályos forma: per nos ex debito fidelitatis nostrae demisse acceptatae, hanem elárulja, hogy mind a nádor, mind az ítélőmester bizonyos fenn= tartással fogadja az oklevelet. Különösen vonatkozik ez a királyi mandátumokra, amelyek beleavatkoznak a perbe.

159 . A hátirat adatainak megfigyelése világot vet arra, mennyi időre volt szükség, amíg az oklevél a királytól a nádorhoz, vagy a nádortól az ítélőmesterhez ért. Ezen a téren a legnagyobb változatosságot és rendszertelenséget találunk. Előfordult, hogy Bécsből Pozsonyba vagy Kismartonba egy nap alatt ért le egy=egy oklevél, de általában egy hét, sőt néha ennél is több idő kellett.

160 III. A nádori oklevelek és a nádori levéltár. A nádori oklevelek ismétlődő részei általában olyanok, mint a középkorban, csak jobban kikristályosodtak. Nincs bennük semmi változatosság, egyfajta jogügyletre mindig egyfajta kife= jezési formákat használnak. Esterházy Pál nádor okleveleiben — elődeitől eltérően — az oklevéladó megnevezésében (intitulatio) föllép a «Dei gratia»= kifejezés, mégpedig nem az ő közismerten mély vallásosságának következményeként, hanem csak azóta, hogy római szent biro= dalmi herceg lett. Előtte ő sem használta, 1687 óta azonban állandóan kiteszi.

161 A dátumformulában mindig kiírják a keltezés helyét is, 158 Lad. 4*. fasc. 1. nr. 11., 42., fasc. 2. nr. 49., 52.; Lad. 47. prot. 4. fol. 14. Ellenben: Lad. 46. fasc. 2. nr. 58., 60. 159 «Exhibitae sünt nobis et praesentatae, et in quantum a publica Regni contributione stb. — írja a nádor — eo modo humillime per nos acceptatae». Lad. 53. prot. 7. fol. 491.; Meskó ítélőmester is: «suam resolutionem . . . aliquantisper distulit.» Lad. 44. fasc. 2. nr. 132. 160 Lad. 45. fasc. 2. nr. 49., 52.; De: fasc. 1. nr. it., 12., 25., sőt: fasc. 1. nr. 42. Lad. 46. fasc. 2. nr. 7?. Ellenben Bécsből Bécsbe, a királyi kancelláriától a nádor lakásáig három nap: Lad. 46. fasc. í.nr. 5. 161 Először 1687 dec. 19. Lad. 47. prot. 2. fol. 197-