Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése, 1681–1713 / 310–344. o.

ESTERHÁZY PÁL KANCELLÁRIÁJA 325 aránylag kevéssé fedezhető fel benne. A nádor hivatala külön= bözött az udvari hivataloktól ügykezelés és felépítés tekinteté* ben, bár bizonyos fokig bürokratikus szervezetet kapott — a szónak mai mellékszínezete nélkül. A bürokrácia szó csak any= nyiban alkalmazható rá, amennyiben ez magasabbfokú írásbeli* ségetí pontos ügykezelést, racionálisabb szervezetet és gyors munkát jelent. Nem elmaradt/ósdi, «feudális» hivatal volt tehát, hanem a magyar élettel szoros kapcsolatban álló és a közép= korinál tökéletesebben működó' ó'si intézmény. Aránylag pontos ügykezelés és gyors munka^ jellemezte. Ezért is volt szüksége olyan kiterjedt személyzetre. Általában azonnal kiadták az oklevelet akár fassióról, akár mandátumról volt szó. 168-5 február i6=án Lipót király mandátumot küldött a nádor* nak, hogy a Kisfaludy=család ügyében a végrehajtást halassza el. A nádor a következő napon megkapta a parancsot Bécsben, és még a kézhezvétel napján, február i-j=én értesítette a feleket a végrehajtás elnapolásáról.

92 Igen gyakran találkozunk az ok* levelekben ezzel a kifejezéssel: «die et Ioco datarum praesen* tium», ami azt mutatja, hogy a bevallás napján már ki is adták az oklevelet.

93 A nádori kancelláriában a fogalmazványt bizonyos signa* túrák, jegyzetek és korábbi okmányok alapján készítették el. Ez az ügymenetre vonatkozó megjegyzésekből világosan kittí= nik. Az egyik protocollumban például csak az ügy lényege van röviden bejegyezve, ezzel a figyelmeztetéssel: «Signatura sim* plex est, ex qua facta est Fassio praecedens».

94 Legtöbbször a mandátumok emlegetik: «in stylo seu signaturis Litterarum».

95 Az ilyen följegyzésekből jött létre maga a fogalmazvány. A fogalmazási művelet tehát sokszor csak az egyformán ismét= lődő részek hozzáadásából állott. Az egyik mandátumon, mely csak a lényeget tartalmazza, ezt olvassuk: «Inhibitorium . . . in stylum redigendum». Ez már tulajdonkép fogalmazványnak tekinthető, de az ismétlődő részeket csak így intézi el: «Nomi= nibus et in personis dictorum exponentium (Stylus). Pro eo te harum serié hortamur. Stylus usque ad finem». Majd a jelzett formulás részeket egy más kéz beírta a fogalmazvány szélére, de a kevébbé fontos kifejezésekhez ekkor is csak «etc»=t írt: «Praesentibus perlectis etc.»

96 83 Igaz, hogy a királyi mandátumot kieszközlő kérvényre ráírták a Kisfaludyak: Extremum periculum in mora! Lad. 46. fasc. 1. nr. 8. 93 Lad. 47. prot. 4. fol. 520—24., 354., 776., stb. 94 Lad. 58. prot. 3. fol. 227. 95 Lad. 47. prot. 4. fol. 195. 98 Lad. 44. fasc. 2. nr. 109.