Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése, 1681–1713 / 310–344. o.

312 PAPP LÁSZLÓ I. A nádori kancellária szervezete. A nádor magának a kancelláriának mint oklevél=kiállító hivatalnak az irányításába nem folyt bele, bár — mint látni fogjuk — sokszor sajátkezű bejegyzéseket tesz a protocollu* mokba, időnként a fontosabb iratokat maga javítja, ellenőrzi. Az oklevél=adás munkájában az ő szerepe jórészt csak a kész oklevél aláírására szorítkozik. Közjogi méltóságához híven országos fontosságú ügyeket intéz. Figyelmének sok mindenre ki kell terjednie. Ha valamely hivatali állás megürül, alkalmas egyéneket ajánl a királynak. O a kiegyenlítő a király és a rendek között. A király után ő a legfőbb bíró. Ez a sokféle feladat csaknem minden erejét igénybe veszi. Az alnádor szintén nem igen vesz részt a nádori kancel= lária munkájában. Az alnádor bírói hatóság. Hivatalból tagja a királyi táblának az ítélőmesterrel együtt.

7 Egyébként eljár kiküldetésekben is, mint az ítélőmester vagy az esküdt jegyzők. Királyi rendeletre a nádor kiküldi ítélet végrehajtására, egyesség létrehozására. Elintéz végrendeleteket, felvesz bevallásokat, mint a nádor és mint az ítélőmester is.

8 Az alnádor, bár fontos méltóságot tölt be, a nádornak magánalkalmazottja. Száraz személynöknek maga Esterházy Pál írja meg, hogy az alnádor a nádornak, mint felettesének kezébe szokta letenni az esküt és ezt az országos törvények, meg az állandó jogszokás is helyesli. Ragaszkodik tehát e «ná= dóri jpgá»=hoz.

9 Úgy látszik azonban, hogy Esterházy Pál nádor a királyi kancelláriával egyetértésben nevezte ki alnádorát. tyo8=ban kelt levelében bizonyos Rézler nevű embert, akit az alnádor= ságra kiszemelt, a kancellária kegyeibe ajánl, mivel «solidus és dexter ember», bár nem vágyik a tisztségre.

10 Esterházy Pál nádornak három alnádorát ismerjük: Szenthe Bálintot, Pinnyei Jánost és Skarballa Andrást. , A sorrendben első báró Szenthe Bálint aranysarkantyús 7 Bónis Gy.: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. (Budapest, 1955) 16. 1. V. ö. Kitonich J.: Directio methodica. Cap. 10. Qu. 14. §. 5. 8 Lad. 46. fasc. 1. nr. 7., Lad. 51. fasc. t. nr. 2., Lad. 47. prot. 4. fol. 666. V. ö. fol. 295—6. 9 «. . . prothonotarius et vicepalatinus coram palatino, tamquam principali suo solitum deponere consucvissent iuramentum.» Lad. 48. fasc. 8. nr. 20. 10 Lad. 48. fasc. 8. nr. 12. V. ö. Franki V.: i. m. 80. és 106. 1.