Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező / 290–309. o.
GRÓF BATTHYÁNY ÁDÁM 307 factum bonorum Németújvár concernentium»). A könyv táblás jára belül egy későbbi kéz beírta: «Primaevum et antiquum Regestrum excelsae Familiae Comitum de Batthyan». Az I. cista 1, capsájában tehát a németújvári oklevelek voltak elhelyezve, mint ahogy az Acta Antiqua gyűjtemény ma is ezzel kezdődik. Litomericzy rendszerében az első oklevél (Cista 1. capsa 1, A.) Batthyány I, Ferenc 1559. évi végrendelete. Az 1/ cista 2. capsájában a Revistyére, Saskőre, Lipcsére és tartozékaikra vonatkozó oklevelek voltak, melyek a körmendi Batthyány=levéltárban ma már nincsenek meg. Litomericzy többször említett kötetének első lapján is ott találjuk Batthyány József bíboros bejegyzését: «Vidi in Körmend 9=na Augusti 1777». A levéltárnak végleges rendje és ezzel Litomericzy rend= szere ekkor átalakult. Ekkor ugyanis az oklevelek 25 «fióká»sba kerültek, egy=egy fióka pedig táskákra oszlott, s így találjuk az elrendezést a már említett díszes kötésű 134 lapos (268 olda* las) végleges lajstromkönyvben. Litomericzy rendezte és regesztázta a körmendi levéltár mai állagának mindazon okleveleit, amelyek az Acta Antiqua, a Memorabilia és részben a Majorátus gyűjteményekben van= nak, de nem rendezte és nem is rendezhette pl. a Heimiana részt, a Forgách levéltárat, azért, mert ezek csak később kerültek Németújvárra. Természetesen a Litomericzy rendezte oklevelek közt is akadnak olyanok, amelyek ma már a körmendi levéltárban — sajnos — nincsenek meg. így pl. hiányzik ma már a régi 27. fiók 7. számú oklevele, melyben II. Ulászló király i5i4«ben Medves Bertalannak armálist ad. Ugyanitt a 69. szám alatt említett «Testimonium, unde populus in partibus Regni Hungáriáé quosdam pagos penes Agriam inhabitans olim Gallica lingua usus fuit», azaz az egervölgyi egykori francia telepekről szóló oklevél szintén nincs meg. IV. Ügy látszik, Ádám grófnak egyik szenvedélye a régi írások gyűjtésé volt. E tulajdonságát már akkor elárulta, midőn a kör= mendi apácák kihalásakor ezek levéltárát csak nagy nehezen, hosszas huza=vona után volt hajlandó a győri jezsuitáknak átengedni, s az oklevelekből még így is megtartott néhány darabot. 13 Ádám gróf oklevélgyüjtő szenvedélyét emberei is ismerték, s így történt, hogy íó^ben Ádám németújvári 13 Körmendi Füzetek: 1. sz. 20—21. 1. 20*
