Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező / 290–309. o.

GRÓF BATTHYÁNY ÁDÁM 303 benis nagi tisztességére és az reghi s neuezetes Familiaianak nagiob es nagiob kiteryedésére és gyarapodására. Amen». Litomericzy tehát ekkor azoknak az okleveleknek a rende= zését kezdi el, amelyek Szalónakra vonatkoznak, s amelyek ma Körmenden az Acta Antiqua Almárium I. ladula 7—8=ban, az 1—148. tételszám alatt őriztetnek. Fél hónap múlva, tehát október végére Litomericzy már a negyedik ládával is végez és jelenti, hogy immár az ötödik láda következik, melyben a dobrai uradalomra vonatkozó oklevelek vannak, s amelyek ma is megvannak az Acta Antiqua II. Almáriumában, a ladula 5—7=ben, a 2o=tól 2Ó2=ig terjedő tételszám alatt. Litomericzy erre vonatkozó jelentése így hangzik: «Nagy= saghos kegyelmés Vram ! Az eleőt való harmad nappal megh irtam vala Aszonyomnak Eő Nagysaghanak, hogy az negiedik ládában léueő leuelek Regestralasa véghe felé vagion, nem kétlem Nagysaghodis eddigh megh értette. Köuetkezik azért az Ladáknak Eőtedik No 5. szám, a kiben Dobray Joszagrul való leuelek vannak, ha az Nagysaghod kegyelmes akarattya, s parancholattya az, hogy touab késsem itten, az Nagysaghod szolgalattyéban, megh varom az Nagysaghod tetzéséteől. Az feleó'l megh irt Dobrai Leuelek sinchenek rendbe szedeget* tetuén, az mint az eleőbbeniekis". Litomericzy eddigi jelentéseiből látjuk, hogy a rendezés munkája a számozott ladulák sorrendjében aránylag gyors ütem= ben folyt, s rövid idő alatt elég tekintélyes anyag regesztázása készült el. Az Ötödik ladula után a rendezés munkájának üteme lassabbodik, sőt meg is akad, ugyanis Perneszy uram részére kellett valami okleveleket fölkutatnia és kivonatolnia. Erről ír Ádám grófnak november 27=én kelt levelében: «Tegnap érkez= vén ide Aszonyunk eő Nagysagha után, a nagi rósz ut miat eléb nem lehetet, már ez éyel kéét ládáual hántam fel az leuelekben, Perneszi uram signaturayaban felyedzet'szükséghes praetensioit nem találtam,.azon leszek, hogi mégh ma megh nézzem őket és ha mi ollyas találtatik, azonnal el köldi Aszo= nyunk eő Nagysagha».

12 Ugyanerró'I a munkáról ír Litomericzy december 8=án kelt levelében is: «az adjungalt extractust le sem írhattam ad purum, elégh gondom volt az éttzaka azoknak originálisa oluasasaban, mindazonáltal tálam megh ojuashatni aztis, Nagysaghodtol ezokaért bochyanatot varok». Úgy látszik, a Perneszy részére történt kivonatolásnak ezzel még nem volt vége, mert 1650 december 3i=éh Litomericzy ezeket írja Ádám grófnak: 32 Körmend, Majorat. Alm. 1. lad. 35. geneal. nr. 49.