Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Soós Imre: Heves vármegye levéltárának történetéből / 260–289. o.
282 SOÓS IMRE 1850 után az abszolutizmus a régi megyei közigazgatás és ezzel együtt az eddigi levéltári rendszer fejlődésében határkő. A rendiség korának utolsó évtizedeiben létrejöttek olyan kisebb levéltári csoportok is, melyek Liszkay mesterséges és merev rendszerébe nem voltak beilleszthetők. Az iktatás rend= szeresítésével egyidejűen megalakították az «alispáni iratok» csoportját, olyan kisebb jelentőségű, magánszemélyek által be= adott kérvényekből, melyeket az alispán közgyűlésen kívül saját hatáskörében intézett el. A megyegyűlésen szavazásra jogosult nemesek állandó nyilvántartása érdekében kialakult a különféle szempontú nemesi összeírások levéltári csoportja is. A megyei pénztári hivatal szerepe, feladatköre mindjobban kibővült s ennek folytán nagymennyiségű számadási iratanyag jött létre, különféle adóösszeírások, közmunkalajstromok hatalmas tö= mege. A múlt század eleje óta működő árvabizottmány is külön levéltári iratcsoportot termelt. Értékes, gazdag anyaga van az úrbéri ügyeknek is. Az országgyűlési követek működése egy külön «diaetalia»=csoport kialakulására vezetett. A rendiség korának utolsó két évtizedében már nem sorolták be a közgyűlési lajstromozott főcsoportba a hivatalból távozó alispánok, járási szolgabírák, megyei mérnök, tiszti ügyész után maradt iratokat, s így tekintélyes mennyiségben maradtak lajstromozás nélkül mint külön egységeket alkotó iratcsoportok. Külön irat= csoportok voltak továbbá a levéltári hivatal iratai, a céhlevél= gyűjtemény, a nemzetőrség stb. iratai. Mindé kisebb csoportok ma is lajstromozatlanok s a bennük való kutatás majdnem tel= jesen lehetetlen. A levéltár az abszolutizmus korában megszűnt a vármegye polgári és bírósági igazgatásának iratkezelő és iratőrző szerve lenni, amennyiben az egész levéltári anyagot (tehát ezúttal nem csupán a törvénykezés anyagát, hanem a polgári közigazgatás összes iratcsoportjait is) átadták az egri törvényszéknek, Szabó levéltárnokkal együtt, ki ezentúl mint «Heves—Szolnok megyei cs. kir. törvényszéki levéltárnok» az igazságügyminisztérium, illetve az egri törvényszék létszámához tartozott s onnét kapta fizetését. Az iratanyag a régi helyiségekben maradt. Habár az átadás alakilag csak i852=ben történt meg, Szabó i85o=től kezdve már csak az egri törvényszék irataihoz készíti el a kézi mutatókönyveket, a korábbi években állandósult módszere szerint. Az 1853. évi ideiglenes mutatókönyve az utolsó. Szabó 1851—i854=ben már mint bírósági tisztviselő készítette el a telekkönyvi előmunkálatok megindításához szükséges nagy= tömegű kimutatást a jobbágytelekkel rendelkezők javára vagy terhére 1799—1855 közt bekebelezett összegekről. E községen*
