Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Soós Imre: Heves vármegye levéltárának történetéből / 260–289. o.

HEVES VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 269 s e mutatókönyvekbe csupán a kivonat év= és folyószámát vezették be, a tényleges lelőhelyet nem. Ennek folytán a kutatás az 1708—1761. évek közgyűlési anyagában nehézkes: előbb a mutatóban kell a kivonat folyószámát kikeresni, majd a lajstromban e folyószámnál lehet csak az irat tényleges elhelye* zési számát, illetve a jegyzőkönyv kötet* és lapszámát meg* találni. Az 1708—1761. évek jegyzőkönyveiről és közgyűlési iratairól így 7 kötet lajstrom, 2 kötet személynév*, 2 kötet helynévmutató s egy kötet tárgymutató (1708—1749) készült. Az 1750—1761. évek tárgymutatóját Liszkay már nem tudta elkészíteni s az ma sincs meg. Az említett egy kötet tárgy* mutatót és a 7 kötet lajstromot később «index reális materialis" felirattal látták el. A lajstromnak tárgymutatóként való kezelése Liszkay lajstromozó módszerének meg nem értéséből fakadt s gyakorlati alapja csupán annyiban volt, hogy az 1750—1761. évek hiányzó tárgymutatói helyett a személy* vagy helynévhez nem kapcsolódó tárgyú iratot csak az egész évi anyag lajstrom* kivonatainak átvizsgálása árán lehetett és lehet ma is meg* keresni. Az «Acta rationaria»*t Liszkay a lajstromkötetekbe minden évben külön kezdődő folyószámok alatt vezette be s a számadást adó személy neve alatt a mutatókban is feltüntette. Mialatt Liszkay a levéltári anyag lajstromozásával volt elfoglalva, a jegyzői hivatal saját hatáskörében gondoskodott a közgyűlési jegyzőkönyvek letisztázásáról, egyeztetéséről. 1770 óta a helytartótanácshoz, 1771 óta pedig a főispánhoz is fel kellett a jegyzőkönyveket terjeszteni átvizsgálás, hitelesítés végett.

21 A főispán és a megye közönsége feltűnő gondossággal ügyelt a jegyzőkönyvek épségére, hitelességére. i77i=ben kül= döttséggel vizsgáltatták meg a jegyzői hivatalban folyó munkát, elsősorban az 1752 óta tisztázatlanul maradt jegyzőkönyveket. Megállapították, hogy egyes ügyiratok (pl. protestatiók stb.) a jegyzőkönyvbe nem másoltattak be, s így félő, hogy azok elvesznek. A másolás elmaradását a főjegyző betegségével men= tegette, erre Halasy Márton aljegyzőre bízták ezt a feladatot, Liszkayt pedig felhívták, hogy a jegyzőkönyvbe illesztett külön lapokat emelje ki s a közgyűlési iratok közé megfelelő lajstro* mozás után helyezze el.

22 Mindebből világosan kitűnik, hogy a lajstromozással fog* lalkozó Liszkayt a jegyzőkönyvek másolása alól mentesítették; lassan, észrevétlenül kialakult tehát a levéltártól független jegyzői hivatal, de kialakult annak a levéltárnak is a fogalma, 1771. 79. jk. 1. 1771. 263—4. jk. 1.