Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Tanodi Zlatko: A zágrábi Horvát Országos Levéltár történeti fejlődése / 255–259. o.

256, TANODI ZLATKO volt berendezett levéltár, hanem csak őrzőhely (depositum) a legfontosabb állami oklevelek számára. A horvát országgyűlésnek természetszerűen külön levél* tára (irattára?) volt a folyó államügyek intézéséhez, de ez nem volt önálló hivatal. Minthogy azonban az összes iratokat nem lehetett a «cista»sban elhelyezni, és az iratok száma egyre növe= kedett, végül is külön levéltárra és egyszersmind külön levéltárs nokra kellett gondolni, akinek feladata az összegyűlt levéltári anyag rendezése. A horvát országgyűlés e feladat elvégzésére 1744, évi ülésén megválasztotta az első országos levéltárnokot Király Ferenc személyében, két évi időtartamra. Királynak a horvát rendek (status et ordines) előtt esküt kellett tennie, hogy két év alatt az Országos Levéltár okleveleihez és irataihoz lajstrom= és mutatókönyveket fog készíteni, továbbá, hogy az országgyűlés engedelme nélkül a levéltárból egyetlen darabot sem fog senkinek megmutatni és egyetlen iratnak a tartalmát sem fogja közzé tenni. Egyúttal az országgyűlés Királynak külön utasításokat is adott (de instructione officii exactoralis et archivistae regni), hogyan rendezze be a levéltárat, mivel kezdje a rendezési munkát, hogyan csoportosítsa az iratokat sorozatokba, majd ezeken belül időrend szerint, végül pedig különös gondjára bízta, hogy egyetlen irat el ne vesszen, illetó'= leg ki ne szolgáltattassék. Király két évi működésének befejezése után a XIX. század elejéig nem volt állandó levéltárnok. Közben a levéltárról az ítélőmester gondoskodott, aki a levéltár anyagához a bán fel= ügyelete alatt lajstromot készített. A «cista regni» viszont 120 éven át a zágrábi székesegyház őrizetében maradt, egészen i7Ói=ig, amikor a horvát országgyűlés rendeletére a felső városba, az országgyűlés házába (domus regnicolaris) szálh's tották. Ezen a helyen volt azután az Országos Levéltár íoi^sig. A cista=ban őrzött másfélszáz oklevelet időrendbe rakva lajstro= mozták. A rendek nem alkalmaztak állandó levéltárnokot, hanem a horvát országgyűlés rendelkezésére időrőlsidó're meg= bízottak lajstromozták azt az iratanyagot, amelynek lajstro= mozására Király idejében nem került sor. Ez a rendezés kU terjedt az azután levéltári őrizetbe vett iratokra is. Horvátország múltjára vonatkozólag sok értékes levéltári anyag volt a zágrábi székesegyházban és egyes nemes családok levéltárában, az olyan családokéban, amelyeknek tagjai egykor az állami igazgatás szolgálatában állottak és így működésük idejéből különféle oklevelek és iratok maradtak birtokukban. A horvát rendek már a XVIII. században azt kívánták, hogy az összes ilyen iratok az Országos Levéltárban nyerjenek elhelyez