Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak első állandó őrzőhelye / 196–254. o.

254 FÖGLEIN ANTAL: A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁRAK ŐRZŐHELYE evangélikus egyház épületének, az ú. n. tanácskozási háznak két nedves szobájában volt elhelyezve.

465 Zaránd vármegyének, amely Békés, Bihar, Alsófehér és Hunyad vármegyék között feküdt, Kőrösbánya mezőváros volt a székhelye. i74i=ben két járása Arad vármegyéhez csa= toltatott.

466 A megmaradt két járás megtartván a megcsonkí= tott vármegye nevét, Erdélyhez kapcsoltatott. A levéltárat nem osztották meg; az egész vármegyére vonatkozó iratok a vár= megyében maradtak. i835=ben a már meglevő vármegyei szék* ház kibővítéséről van szó, amikor a vármegye a legfelsőbb engedély megvárása nélkül építkezett.

467 i8-59=ben tető alatt állott a ház és teljesen i844=ben készült el.

468 A hatvanas években a székház már oly szűknek bizonyult, hogy a vár= megye új székházat akart építeni, illetve a régi épületet egy újabb szárnnyal akarta megtoldani. Az új épület terve szerint a levéltár a földszintre, négy szobába került volna. A per= iratoknak két szoba jelöltetett ki. A helytartótanács azonban i8Ó7=ig mindennemű építkezést megtiltott.

469 Az 1876 : XXXIII. t.sc. végre megszüntette a kicsiny, alig 60.000 lelket számláló vármegyét. Legnagyobb része Hunyad, kisebb része Arad vármegyéhez csatoltatott. A levéltár Hunyad vármegye levéltárába olvadt. Az erdélyi vármegyék és székek levéltárainak mindig mostoha volt a sorsuk. A XVII. századnál régibb iratok úgy= szólván mind elpusztultak. Ennek a pusztulásnak első, leg= főbb oka az a súlyos csapás volt, amely Erdélyt a XVI. század legvégén érte, amikor Mihály havaselejei vajda hadainak pusz= tításai során a sok nyomorúság közt «lött sok drága leveleknek is fogiatkozása». De ugyancsak sok irat elpusztult a későbbi háborús időkben. Főglein Antal. 465 Szeben vm. alispánjának jelentése, 1880, (1078/1880. O. L. sz.). 466 Márki S.: i. m. II. 2: 358. I. 487 O. L. Erd. Kanc. 1838: 2350. 468 U. o. 1844: 2205. 469 U. o. Helytt. lt. 1866: 65.874.