Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Pásztor Lajos: A Vatikáni Levéltár / 100–129. o.

128 PÁSZTOR LAJOS csak monografikus felhasználására törekednek egyes kutatók. Pedig ez nem elegendő. így ugyanis elkerülhetetlen, hogy a tárgyhoz nem tartozó, az egyes határozott célkitűzésű müvek felépítésébe nem illő, de más írótól esetleg elsőrangúan érté= kesíthető adatok ki ne maradjanak. S az egyszer elhagyott anyag azután végleg elkallódhat. Külföldi levéltárak magyar tárgyú anyagának közlése csakis forrásközlés alakjában lehetséges, vagyis feltétlenül szükséges az egész anyag rendszeres felkuta= tása és módszeres közlése. A Vatikáni Levéltárban újonnan megindítandó kutatómunkával szorosan összefügg a Római Magyar Intézet s első= sorban is a Római Magyar Történeti Intézet működése. Hogy a kezdetben oly szép eredményt felmutató kutatómunka meg= akadt, annak nagyrészt ugyanis az az oka, hogy ezek az intézetek nem tudták betölteni azt a feladatot, amellyel Fraknói alapította őket, vagyis nem tudták kézbevenni a vatikáni levéltári kuta= tások irányítását. Pedig ezeknek az intézeteknek ez lett volna a legfontosabb feladatuk. A magyar történettudomány érdeke tehát azt kívánja, hogy a Római Magyar Intézet élén a Vatikáni Levéltárban is jártas történész álljon, illetve ha az valamilyen oknál fogva nem történhetnék meg, akkor a valóságban is életre kellene hívni a Római Magyar Történeti Intézetet, amely jelen= leg csak névleg áll fenn, de semmiféle működést nem fejt ki. Eddig ugyan nem is igen fejthetett ki, hiszen évente csak két történész nyert oda ösztöndíjat, s azok egyike is rendszerint ókori történész volt. Biztosítani kell tehát nagyobbszámú tör= ténésznek a Rómába való kiküldetését s munkájuk irányítását a Római Magyar Történeti Intézet kinevezendő vezetőjére kell bízni. Minden történészt, aki kiküldetést nyer Rómába, köte= lezni kellene, hogy egy bizonyos részt elvállaljon a Történeti Intézet munkaprogrammjából, abban az esetben is, ha más, egyéni céllal óhajt is valamilyen irányban kutatni. Szükség volna természetesen oly ösztöndíjasokra is, akiknek egyetlen feladatuk, hogy rendszeres munkával az Intézet programmját megvalósítsák. A munkaprogramm pedig nem lehet más, mint a Vatikáni Levéltár törzsanyagának és a hozzácsatolt kisebb könyvtárak (Barberini, Chigi, Ottoboni, Reginaié stb.), továbbá más római levéltárak és könyvtárak magyar anyagának rend= szeres feltárása. Ennek irányítását az Intézet igazgatója — a történészekből alakított Római Magyar Történeti Bizottsággal egyetértésben — végezné. Ma is időszerűek Fraknói szavai, amelyeket a «Monumenta Hungáriáé Vaticana»=bizottság alapításakor mondott: «Újabb időben, Európa művelt államai úgyszólván kivétel nélkül be=