Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Pásztor Lajos: A Vatikáni Levéltár / 100–129. o.

A VATIKÁNI LEVÉLTÁR 127 bizonnyal még jelentősebb lett volna az eredmény. Ma már nyitva van a kutatók számára e levéltár is, Galla Ferencen

69 kívül mégis egyetlen egy magyar kutató sem használt fel onnan érdemleges anyagot. (Ugyancsak Galla készül a hódoltsági missziók történetét is megírni.) Pedig amíg mi alig tettünk valamit e magyar szempontból is oly fontos levéltár anyagának a felkutatására, addig a horvátok, csehek, sőt a románok is több értékes kiadványt tettek már közzé. S Szekfü Gyula már több mint egy évtizede felhívta a figyelmet: «el lehetünk készülve, hogy az utódállamok történettudománya e téren is megelőz bennünket".

70 Az utódállamok valóban mintaszerű kiadványok^ kai léptek a nyilvánosság elé, sok=sok értékes magyar tárgyú iratot is közzétéve.

71 Az a sajnálatos helyzet azonban, hogy a magyarság múltja szempontjából oly rendkívül becses levéltári anyagot jóformán csak idegen államok kiadványaiból ismer* hetjük meg, nem maradhat végleges. E rövid beszámolóból is látható, hogy élesen elkülönül egymástól a Fraknói vezetésével kezdetben folyt és az őt követő, az 1914—18, évi világháború utáni magyar kutatómunka. Az első jellemző vonása a rendszeres, céltudatos forrásközlés; egész munkaközösség dolgozott Fraknói vezetésével. Második szaka= szában azonban a magyar kutatómunka csak egyes egyénekre korlátozódott s azok közül is nagyobb, érdemleges ^anyagot voltaképen csak négy kutató: a már elhunyt Bossányi Árpád és Lukcsics Pál, s az élők közül Galla Ferenc és Vanyó Tihamér tett közzé. S amíg Fraknói s utána még Bossányi és Lukcsics is a forrásközlésre fektette a fősúlyt, addig — úgy látszik — jelenleg a Vatikáni Levéltár anyagának nem a kiadására, hanem 69 V. ö. Galla F.: A Pázmáneum alapítása és a Szentszék. (Vác, 1935). Harminckilenc kiadatlan Pázmány=levél (Vác, 1956). Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Budapest, 1940). A pálosrend reformálása a XVII; században. Regnum 1940/41. 123— 222. 1.; Simándi István választott erdélyi püspök pápai kinevezésének ügye. (Kny. a «Notter Antal emlékkő nyv»=ből (Budapest, 1941). 70 Hóman B.=Szekfű Gy.: Magyar történet V. I. kiadás. (Buda= pest, é. n.) — 400. I. 71 Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. ed. Scoala Romána din Roma, I—

IV. (Roma, 1925—1936). — V. ö. még a részben már Szekfű által is idézett idegen kiadványokat: Simrak, J.: De relationibus Slavorum meridionalium cum S. Romána Sede Ap. saeculis 17. et 18. I. (Zagreb, 1926). — Kollmann, I.: Acta S. Congregationis de Propaganda Fide res gestas Bohemicas illustran= tia, t. I. pars. 1. 1622—1623 (Pragae, 1923). Ism. Galla F. Századok 1927—28, 921—932. I. — Fermendzin É.:. Acta Bulgáriáé eccle= siastica (Monum. spect. históriám Slavorum meridionalium, 18. Zagrabiae, 1887). »