Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.
10 BITTNER LAJOS Állami Levéltárat valamennyi osztrák központi hatóság r£gisz= tratúrájának bevonása útján a szó legteljesebb értelmében köz= ponti levéltárrá fejlessze. Mégis eszméi oly mértékben hatottak később is, hogy mind ritkábban elégedtek meg kiválogatott oklevelek besorozásával és egyre gyakrabban törekedtek egész levéltári testeknek összes iratállagukkal egyetemben való meg= szerzésére. Ezen az úton sorakoztak a XIX. századnak és a XX. század két első évtizedének folyamán az osztrák her= cégek középkori oklevelekből álló levéltára és a birodalmi udvari kancellária regisztratúrája köré az első német birodalom más központi hatóságainak irattárai: a birodalmi udvari tanács és a mainzi főkancellár levéltára, a korábbi alpesi tartományok közigazgatásának, valamint a Habsburgok birtokát tevő olasz= országi és belgiumi tartományok központi igazgatásának regisz= tratúrái, továbbá a Habsburg-monarchia nagy központi ható= ságainak és hivatalainak regisztratúrái, mint amilyenek az állami kancellária, az osztrák=magyar külügyminisztérium, az államtanács, a birodalmi tanács, a kabinetiroda, a miniszter* tanács (sok száz más kisebb levéltári testről nem is szólva), aminek következtében a levéltár egyetemes jelentőséget nyert. Ebben az alakjában maradt fenn a levéltár az első világháború folyamán és a háború utáni időkben sem szenvedett életbe* vágó fontosságú veszteségeket, sőt vissza is kapta ennek a há= ború után átengedett anyagának legnagyobb részét. Mint gyűjtőhely magában foglalja az első német birodalom, Ausztria és Ausztria=Magyarország központi hatóságainak majdnem valamennyi regisztratúráját — elvben olyanokat is, amelyeket gyakorlatban még nem vett őrizetébe. Ez a levéltár ma a Sióstól iQ4osig terjedő több mint ezredévnyi időből tartalmaz for= rásokat és 80 km hosszú raktári polcfelületével bizonnyal egyike a világ legnagyobb levéltárainak, jelentősége pedig világtörténelmi. 4 E bevezetés után elérkeztem tulajdonképpeni tárgyamhoz. Következő fejtegetéseim tehát arról a hatásról fognak szólni, amelyet a történetírás különféle irányai a levéltárrendezési tevékenységre gyakoroltak. Ha a rendezési munkákat pár= huzamba állítjuk a történetírás irányaival, azt kell mondanunk, hogy önmagukban az egyszerű rendezési munkálatok, tehát a levéltári anyag bizonyos sorrendben való felállítása és jegy= zekékbe foglalása az elbeszélő (referáló) történetszemléletnek felelnek meg. Ez volt az iránya a középkor felismerhető ren= 4 Gesamtinveníar des Wiener Haus=, Hof= und Staatsarchivs V. k. (Wien, 1940) 3*. 1. '
