Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Jankovič Vendelin: Megjegyzések a szlovák levéltárügy problematikájához / 86–99. o.

98 JANKOVIC VENDELIN kítani és ezért úgy kell azokat elhelyezni, hogy a valódi kultúr= munkának meglegyenek a kellő feltételei. A szepesi kerület a tátraaljai zsupa keleti részét foglalná magában Lőcse közép= ponttal. Lőcse ebből a szempontból vitán felül áll: két vár= megyei levéltára és törvényszéki levéltára van s ezen felül mindig kulturális központja volt a szepességi kerületnek. Az eperjesi kerület a mai sáros=zempléni zsupát zárná magába és központja Eperjes lenne. A kerületek ilyen határmegvonásával azt szögezhetné valaki szembe, hogy az a mai közigazgatási szervezettel szoros összefüggésben készült, tehát valami vál= tozékonyságra támaszkodik. Szlovenszkóban ugyanis ismételten nagyon komolyan foglalkoztak a vármegyék teljes eltörlésével. Ez az ellenvetés azonban csak látszólag súlyos, hiszen a mostani vármegyék is bizonyos természetes földrajzi egységeket kép= viselnek és ezek az adottságok még a zsupák eltörlése esetén sem tűnnének el. A levéltári igazgatás külső szervezeti keretét tehát egy= részt a pozsonyi központ, másrészt a hat kerületi levéltár alkotná (a pozsonyi kerület egybeolvadna a központtal). De milyen volna a levéltári igazgatás belülről? Kimondottan tör= vényes alapokon nyugvó, önálló és tudományos igazgatásnak kellene lennie. Fölösleges volna ezt a három tulajdonságát részletesebben kifejteni. Amennyiben törvényes rendelkezés sekről van szó, elég, ha a levéltár illetékességét és a képesített új erőkkel való kiegészítés lehetőségét említjük meg. A levél= tári igazgatás Önállósága mindenekelőtt azt jelenti, hogy csu= pán a levéltárnokok felelősek a levéltárakért és levéltári kérdések* ben csak ők dönthetnek. A tudományosság pedig azt feltéte= lezné, hogy levéltári tisztviselőként való alkalmazáskor külön iskolázottságot kívánunk meg a levéltári tudományokban. Ter= mészetesen ezzel bizonyos igények is kapcsolatosak volnának: megfelelő szolgálati illetmények, hivatalos idő és hivatalos szabadság, külön költségvetés a könyvtár és a szolgálati utak számára. A levéltári igazgatás lelke a pozsonyi központ lenne. Itt adnák minden levéltár vezetéséhez az irányítást és útmuta= tást, és gondoskodnának ennek egységéről. A központ több évre terjedő munkaprogrammot állapítana meg és gyújtó* pontja lenne a levéltári kérdések tanulmányozásának. Tanul* mányozná a külföldi levéltári életet, erről a belföldet és a szlo* vák viszonyokról a külföldet tájékoztatná. Minden különbség nélkül gondoskodnék a levéltárosok elméleti és gyakorlati kikép* zéséről. Levéltári és történelmi kérdésekben a minisztériumok* nak, különösen a közoktatásügyi és a belügyminisztériumnak tanácsadó testülete volna, engedélyt adna külföldi érdeklődők*